Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
Előszó a második német kiadáshoz
De ennek az alapelvnek továbbfejlesztése komoly eltorzulásokhoz vezetett, és egy Ideig magukat az alapelveket is pusztulással fenyegette. Az uj technika gyorsan száguldó fejlődése és sok eredménye az úgynevezett színházi konstruktivizmus meghirdetését vonta maga után. A színpadon olyan építményeket emeltek, amelyek a színész lényeges cselekvéseit építészetileg nem egészitették ki, és Játéka számára nem adtak fogódzót, hanem minden önmagában zárt öncél lett. A színpadi konstrukció képekké, mecharizmusokká merevedett és a színész ugyanolyan felesleges, terhes részletté vált, mint annak Idején a festői díszletek körében. Hogy bizonyos összhang szülessék, a színész is mechanlzálódnl kezdeet és Jelentősége csaknem a Ford-gyári munkáé Jelentőségévé csökkent - egy roppant mechanizmus kicsiny emelője lett. Hem a gép szolgálta a színészt, hanem maga a színész kezdett géppé átalakulni. Világos, hogy az ember ilyenfajta gépesítése teljes mértékben megsemmisítette a színház alapjait és ennek rövid időn helül meg kellett szűnnie. így is történt. Ez azonban antitézisként a naturalizmus újabb fellendülését vonta maga után a színházban - a naturalizmusét, amely már látszólag teljesen és örökre eltemetődött. A naturalizmusnak ez a fellendülése , amely még ma is tart és amely kissé megváltoztatott alakban, de még egyes döntő színpadainkat is birtokéba vette, természetszerűen rendkívül reakciós jelenségként értékelendő, és ellene a legelkeseredettebb és legkönyörtelenebb harcot kell vivni! Ezért jobban konkretizálnunk kell a színpadi építményekre vonatkozó alapelveinket.- 15
