Tairov, Alekszandr: Színház béklyók nélkül. Egy rendező feljegyzései - Korszerű színház 41. (Budapest, 1962)
Előszó a második német kiadáshoz
A színész művészete tehát - amint azt könyvemben Is alátámasztottam - változatlanul alapvető, kategorikus előfeltétele az uj színház felépítésének. Arról Is beszéltem, hogy a művészetünkben a "háziipar" korszaka tűnőben van és hogy már nincs messze az a pillanat, amikor az első tudományos alapelvek gyökeret vernek. A pszichológiának az utóbbi években végbement fejlőv dési folyamata a legnyomatékosabban igazolja jóslatunkat. A reaktológia tanításai egyrészről és a freudi elmélet másrészről, újabban nagyszerű tudományos alapot nyújtanak a színész belső technikájának elméletéhez, a színdarab rendezési konstrukciójának elmélete és az uj dramaturgia elmélete számára. Éppen ezért ismét sürgetően előtérbe 1 ép a helyes ás célszerű alapokon nyugvó szinészpedagógia és az uj színész tudományos előképzettségének kérdése. A moszkvai Kamara Színházban már több mint három éve működik kísérleti színpadi műhelyünk, oktató-laboratóriumunk, ahol kísérleti utón ellenőrizzük a pszichológia uj felfedezéseit és ezek alapján törekszünk a színművészet és a szinészpedagógia tudományos alapjainak lerakására. Ennek a munkának az eredményei alkotják majd Feljegyzéseim készülő második kötetének alapját. Az utóbbi időben lényegesen és eredményesen újraértékelték a színpadi építmények kiképzésére vonatkozó - általunk kezdeményezett - alapelveket is. A háromdimenziós színpad szükségessége,amely az adott előadást és a színpad művészének játékát a legtökéletesebb módon juttatja érvényre, minden haladó színház számára már csaknem szilárd axiómává vált.- 14 -
