Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 90 -ha csak a szomszédok és fivére agitációja hatna rá; a fia halála tuti sok" - mondta valaki. "Túlbecsülik az agitáció értékét" - mondotta B.fejét csóválva. "Ha csak a fiú haláláról lenne szó..." - mondotta egy másikunk. "Akkor csak összeomlana1' - mondta B. "Az egész érthetetlen" - mondotta végül maga Helene Weigel. — "Egyik csapás a másik után éri és az ember nem hisz a csapások hatásában." "Mondd ezt el még egyszer" - kérte 3» és Helene Weigel megismételte a mondatot. ."Az egymásutániság mindent fellazit" - mondotta P. Megtaláltuk a hibát. Helene Weigel alakításában Carrar asszony szemmelláthatóan minden csapásnak engedett és a leghevesebbnél összeomlóit. Ehelyett azt kellett volna eljátszania, hogy Carrar asszony minden ó't ért csapás után egyre jobban megkeményedik és az utolsóra hirtelen összeomlik, "Igen, hisz igy játszottam Koppenhágában is" - mondotta csodálkozva Helene Weigel - és akkor jó volt." "Sajátságos dolog ez" - mondotta B., amikor aztán a próba igazolta feltevésünket. -"finden egyes alkalommal- újra ugyanolyan erőfeszítésbe kerülj, hogy a dialektika törvényeit tiszteletben tartsuk."

Levél a Téli csata if.iu Hörder■iének alakítójához

Az esti jelentésekből és saját nyilatkozataiból úgy látom, hogy ,az ifjú Hörder alakítása még mindig jelentős problémákat okoz önnek’< Panaszkodik, hogy egyes estéken nem találja el a megfelelő' hangot, mégpedig mindig ugyanabban a jelenetben, miáltal az egész folytatás már úgyszólván önmagától csúszik félre.

Alkalomadtán már óvtuk önt a "megfelelő hangot eltalálni" kifejezéstől,mert olyan játékmódra utal, amely véleményünk szerint helytelen*.