Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

Ön "megfelelő hangon" nem "természetes hanglejtést" ért. A "megfelelő hang eltalálása" az ön számára láthatóan olyan folyamatot, jelent, amilyennel a vásári céllövöldékben találkozunk; itt a céltáblán lévő fekete pont "eltalálása" egy egész zenei mechanizmust hoz mozgásba.- A vásárral való összehasonlítást nem lebecsülésnek szánom; nem valami méltatlan, hanem csak valami nem helyénvaló dolgot akartam "eltalálni".

Itt valójában , a következő' történt;; ön egyrészt nem fixálta eléggé szerepét, ezért csúszhat félre a "hang"; másrészt túlságosan is fixálta, és igy égy et lfen _hahgtól áegmási.tJaatatlanul függ a többi. Meggondolandóvá válik itt a "fixálás? kifejezés is. Általában más értelemben használjuk; arra a fixálásra gondolunk amely & rajzokat eltörölhetetlenné teszi.

Valójában nem hangokat kellene fixálnia , hanem az ábrázolandó alak magatartását, függetlenül a hangtól,bár alkalmanként azzal is összekapcsolva. A legfontosabb pedig az ön magatartása az alakkal szemben, mert ez határozza meg az alak magatartását.

Hogy állunk ezzel a kérdéssel?

Az ön'nehézségei a nagymonológok jelenetével kezdődnek. Hörder barátját és baj társát, Nohlt a téli csatával kapcsolatos kétségei immár teljes mértékben hatalmukba kerítik és tettre, azaz ft:dezertálásra serkentik, Hohl a maga monológjaiban eljut a döntés nyugalmához. , Hörder szenvedélyesen utasitja el a kétséget, amelynek barátja az 5 szeme előtt lesz "áldozatává", emiatt rendkívüli, nyugtalanság lesz úrrá rajta és most jön a nagy probléma. A számára természetes - azaz a náci - álláspont energikus védelmezése úgy megfázza a fiatalembert /vagy oly nyilvánvalóvá teszi megrázkódtatását/, hogy ma,gatartásá- 91 -