Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 84 -B: Ez a szerep azok közül való, amelyek felépítését nem első, hanem egy későbbi felXpi - Désüknól kell megkezdeni* Coriolanus ^esetében valamelyik csatajelenetet választanám, ha nálunk Németországban, két eszeveszett háború után, nem lenne olyan nehéz nggyi-harci*tetteket ábrázolni.

P: Marcius szerepére ön Buscht választotta, a nagy népi művészt, aki maga is harcos. Azért döntött igy, mert olyasvalakit akart, aki a hőst nem teszi majd túl rokonszenvessé?

B: Nem túl rokonszenvessé és elég rokonszenvessé. Ha azt akarjuk, hogy a hős tragédiája élvezetet szerezzen,akkor rendelkezéssre'kéll bocsátanunk Busch agyát és egyéniségét. Ő át fogja adni a hősnek saját értékeit és meg fogja tudni érteni őt; mind nagyságát, mind nagyságának költséges voltát*

P: Ismeri Busch aggályait* Azt mondja, ő sem nem öklelő bika, sem nem arisztokratikus jelenség.

B: Azzal, hogy mi nevezhető arisztokratikus jelenségnek, azt hiszem, nincs tisztában. És ahhoz, hogy az ellenséget rémületbe ejtse, nincs szükség fizikai erőre. Nem szabad elfeledkezni egy "külső1* tényezőről: mi, akik a római plebs felét öt-hét és az egész római hadsereget talán kilenc emberrel személyesítjük meg - mégpedig nem az értemért szári észhiányban szenvedünk

ligha tudnánk mit Kezdeni egyíkéfmázsáSeöórlolanusszal.

W: Gn általában azt az álláspontot vallja, hogy az alakokat lépésről lépésre kejJLkifejleszteni. Miért más a helyzet Coriolanusszal?

B: Talán azért, mert nála nincs szó igazi fejlődésről. Átváltozása, amelynek során a legró^aibb rómaiból a rómaiak legnagyobb ellensége