Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 83 -B: Ez egyben szerencsésen emelné ki azt a tényt is, hogy háborús idők járnak*

W: Mellesleg; ez esetben nem érez aggályt, hogy egy ilyen rokkant megfoszthatná tömegünket a pars pro toto tekintélyétől?

B: Aligha, Ez a szereplő a veteránokat képviselné, - Egyébként folytathatnánk gondolat - menetünket a fegyveres felszerelésről. Cominius konzul és főparancsnok például vigyorogva megtapogathatná piplebejQgok^rögtönzÖtt}. aojbgigáiháboru számára készült fegyvereit és visszaadhatná őket viselőiknek, a honvédő háború céljaira,

P: És mi legyen Marciusszal és a tribünökkai?

Bs Nos,ez fontos döntés. Közöttüki'namaleohet sző barátkozásról. Az újonnan létrejött egység nem abszolút; az érintkezési pontoknál nagyonis törékeny*

Wj Marcius leereszkedően és bizonyos megvetéssel szólíthatná fel a plebejusokat, hogy kövessék a Capitoliumra, a tribünök pedig biztathatnák a hadirokkantat, hogy üdvözölje Titus Lartiust; de Marcius és a tribünök mindvégig nem néznek egymásra, hátat forditanak egymásnak.

R: Egyszóval, mindkét fél hazafiként viselkedik, de ellentéteik láthatóak maradnak.

B; És világossá kell válnia annak is,hogy a vezető szerep Márciusé, A háború még az ő ügye; inkább az ő ügye, mint a plebejusoké.

R:Tekintetünket a fejlődésre szögeztük és felkészül'rkühk az ellentmondásokra és azok egységére^ kétségtelen, hogy ez a módszer a mese e kis részén átsegitett bennünket. Hogy állunk azonban a hős jellemével,amelyet éppúgy meg kell alapoznunk, mégpedig éppen a mese e szakaszában?