Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A dialektika a színházban
- 82 -a sérült hüvelykujj,”/ A néptribunátust a háború kitörése-hivta életre*. W; Ha de d.gyan mutassuk meg a patricius- • plebejus ellentmondás háttérbe szorítását az uj, római-volszk főellentmondás által5 mégpedig úgy, hogy egyben a patrícius-vezetés fölénye is kidomborodjék az uj plebejus-vezetéssel szemben? B: Hideg fejjel az ilyesmire nem könnyű, rájönni* Hogyan is állunk csak? Az agyoncsigázottak szemben állnak a páncélt viselőkkel* A haragtól égő arcok ismét szint változtatnak* A régi nyomort uj baj harsogja túl. A viszályban állók rápillantanak egymás ellen emelt karjukra. Elég erősek lesznek-e ezek a karok,hogy a közös veszélyt elhárítsák? Költői folyamat megy itt végbe. Hogyan fogjuk ábrázolni? W: Össze kell vegyítenünk az egyes cső - portokat, fel kell lazítanunk őket*Lesznek, akik átlépnek egyikből a másikba. Talán felhasználhatjuk az epizódot, amikor Marcius beleköt a mankón járó Lartius patríciusba: "De nyomorék vagy?Honn kell maradnod?" Piutarchos, a plebejusok lázadásáról szólva, ezeket mondja: "Elhurcoltak és bezártak még koldusszegény embereket is, borítsák bár egész testüket sebhelyek, amelyeket a hazáé.tt vivott hadjáratokban, csaták és fáradalmak közerpette szerestáiCí.Az ellenséget legyőzték, de hitelezőik a legcsekélyebb elnézést sem tanúsították irántuk*" Már az imént beszéltünk róla, hogy a plebejusok között akadhatna egy ilyen rokkant. Az egyszerű embereknél oly gyakori naiv patriotizmus - amellyel gyakran szörnyen visszaélnek - arra indíthatná., hogy közeledjék Lartiushoz,noha Entahhoz az osztályhoz tartozik, amely vele oly rutul elbánik. A két hadirokkant, visszaemlékezve az utolsó, közösen végiküzdött háborúra, át - ölelhetné® egymást és mindenfelől hangzó buzdító kiáltások közepette együtt elsántikálhatna.
