Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

79 -és’ Livius., életrajzait .is .V-IlVigyázaíbí! ~çig g jegyzésemmel azonban a következőt akartam mondani mem szabad a háborúkat egyszerűen, minden vizsgálat nélkül elitélni; még az sem elegendő, ha támadó és védelmi háborúkra osztjuk őket. E kettő: átmegy egymásba stb. Es csak a termelekenység magas fokán álló osztálynélküli társadalom tud m^lenni háborúk nélkül. Egy valamit bizonyosnak érzek: Márciust mint hazafit kell ábrázolni. Irtózatos események - éppen a dráma eseményei - azok, amelyek ó't a haza halálos ellenségévé változtatják.-,

R: Hogyan fogadják a plebejusok a háború kitörésének hirét?

P: Ezt nekünk magunknak kell eldöntenünk; a szöveg mitsem mond róla.

B: És e kérdés megítélésére a mi nemzedékünk sajnos sok más nemzedéknél illetékesebb. Csak két választásunk van; vagy úgy rendezzük, hogy a hir villámcsapásként sújtson le, amely áttör minden óvóintézkedésen; vagy valamiképpen megindokoljuk, hogy miért vált ki kevés felindulást. Harmadik ut - hogy a hir kevés felindulást vált ki és mi ezt nem emeljük ki, mint sajátos és talán borzalmas jelenséget - nem létezik.

P: Szerintem a hirnek nagy hatást kell kiváltania, már csak azért is, mivel a helyzetet teljesen megmásítja.

W: Tegyük fel tehát, hogy a hir először mindannyiukat megbénítja.

R: Márciust is? Hiszen rögtön kijelenti, hogy ő örül a háborúnak.

B: Ennek ellenére sem teszünk vele kivételt: megbénítja őt is, Hires mondását: "Annál jobb! Eesz módunk kihányni a dohos fölösleget'! - elmondhatja akkor, amikor összeszedte magát.