Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A dialektika a színházban

- 65 -kumról azonban hallani sem akar. Eszerint mégis azt hiszi*.hogy nem ugranak be a patríciusok demagógiájának és igy ebből a szempontból sem komikusak? *

B: Ha beugranának, akkor az én számomra nem komikussá válnának, hanem tragikussá. Egy ilyen jelenet, elképzelhető - hiszen az ilyesmi megesik —, de borzalmas.. Azt hiszem, . ön. félreismeri az elnyomottak egyesülésének nehézségeit. Nyomor uk-egyesíti őket.-ha felismerik, ki okozza. ”A mi szenvedésünk az ő nyereségük!1' s'De egye - bekben nyomoruk el is választhatja őket egymástól, hiszen arra kényszerülnek, hogy a szűkös falatokat egymás szája elől kapkodják elgondolják meg, milyen nehezen szánják el magukat az emberek a felkelésre! Kockázatos kaland ez számukra; uj utakat kell törni és megjárni, meg aztán az uralkodó osztállyal együtt mindig annak eszméi is uralkodnak. A tömegek számára a felkelés inkább a természetellenes megoldást jelenti, semmint a természetest, és akármilyen rossz legyen is a helyzet, amelyből csak a felkelés árán szabadulhatnak - a felkelés gondolatánéppi/lycffipgsröltető, mint a tudós számára a világegyetem uj szemlélete. Ilyen körülmények között gyakran az okosabbak azok, akik szembeszállnak az egységgel és csak a legokosabbak állnak ki mellette.

R: Eszerint a plebejusok valójában egyáltalán nem is szövetkeztek?

*./ A szövegben szereplő idézeteket Petőfi Sándor fordításában közöljük. - /A ford,/