Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A dialektika a színházban
66 B: De igen. Csatlakozik a Második Polgár is* Csak nem szabad elrejtenünk önmagunk és a közönség elől azokat az'ellentéteket, amelyeket át kellett hidalni, vissza kellett szoritani, érvényen kivül kellett helyezni, amíg eljutattak odáig, hogy most, a meztelen éhségtől hajtva, harcba szánjanak a patríciusok ellen. R: Én azt állitom, hogy ezt a szövegből nem lehet közvetlenül kiolvasni. B: Egyetértek. Ehhez az egész darabot kell elolvasni. Az ember nem kezdheti el a munkát az elején, mielőtt a végét is át nem tanulmányozta. A későbbiek során a drámában a plebejusok egysége ismét megbomlik, igy hát hasznos lesz, ha az elején ezt az egységet nem egyszerűen eleve adott, hanem valamilyen módon létrejött jelenségként mutatjuk be. W: Hogyan? B: Ezt meg fogjuk beszélni} most még én sem tudom. Most elemezzünk, /.tovább. R: A következő mozzanat a patricius Agrippa fellépése; Agrippa egy példabeszéddel bizonyltja be, hogy a plebejusoknak szükségük van a patríciusok uralmára.- • B: Ön azt, hogy "bebizonyítja", úgy mondja, mintha idézőjelbe tenné. R: Engem a példabeszéd nem győzött meg. B: A példabeszéd világhirü. Ön talán nem objektiv? R: Nem B: Helyes. W: Agrippa azzal az állítással kezdi,hogy az áremelkedés nem a patríciusok, hanem az istenek müve!
