Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Elidegenítési effektusok a kínai színművészetben

54

Miért ne kísérelné meg a művészet is,hi>gyy— természetesen a saját eszközeivel - szolgálja az élet irányításának nagy társadalmi feladatát?

Való igaz,hogy az olyan technikai eszközt amilyen a kinal színművészet V-effektusa, csak azok tanulmányozhatják haszonnal, akiknek egy ilyen technikai eszközre pontosan meghatározott társadalmi célok érdekében van szükségük»

Az juj német színház kísérletei a V-effektust merőben önállóan fejlesztették ki; az ázsiai színművészet mindeddig semmilyen formában nem gyakorolt rájuk hatást»

A német epikus színházban a V-effektust nemcsak a szinészi játék váltotta ki,hanem á zene /kórusok, songok/ és a díszlet / illusztráló táblák, film stb*/ is. Célja fólképpen az volt, hogy az ábrázolandó eseményeket történelmivé tegye^ Ezen a következőt kell érteni:

A polgári színház a maga témáiból az időtlent emeli ki« Az emberábrázolás az úgynevezett örök emberire szorítkozik» A mese elrendezése olyan "általános" szituációkat teremt,amelyekben az ember egyszerűen, mint ember, minden idők: és minden fajok embereként fejezheti ki magát. Minden történés csak a nagy végszót adja fel, és e végszóra érkezik meg az "örök”, az elkerülhetetlen, megszokott, természetes, általános-emberi válasz« Vegyünk egy példát: a feketebó'rü ember épp ugy szeret, mint a fehér és a művészet szférája csak akkor nyílik meg, ha a mese ugyanazt a kifejezési formát csikarja ki belőle, mint a fehérből /a formulát elvben állítólag meg is lehet fordítani/. A különbözőségekre, az elhatároló elemre. a végszóban tekintettel 1 ehe tünk, a vár-