Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Szórakoztató színház, vagy oktató színház?

32 -val lehetne darabokra vágni és minden darabja teljes mértékben életképes maradna.

E helyütt nem taglaljak, minek köszönhető hogy az epika és_ a dráma közötti,sokáig áthidal-» hatatlannak tekintett ellentétek elvesztették merevségüket; elegendő, ha arra utalunk, hogy a szinpad már bizonyos technikai vivmányok révén is alkalmassá vált elbeszélő elemeknek a drámai produkcióba való bekapcsolására* A vetítések lehetősége, a gépesítés, amely a szinppdot ssökkál mozgékonyabbá tette, továbbá a film tökéletesítette a szinpad felszerelését, mégpedig éppen olyan időpontban, amikor az emberek között lezajló legfontosabb eseményeket immár nem lehetett olyan egyszerűen, ábrázolni, mint azelőtt, amikor a mozgató eró'ket megszemélyesítették,vagy a szereplóTcet láthatatlan, metafizikus erőknek rendelték alá.

Az események megértéséhez szükségessé vált, hogy a környező' világot, amelyben az emberek élnek, nagyszabásuan és " jelentó'ségteljesen" ábrázolják.

Ezt a környező világot természetesen az eddigi drámairás is megmutatta. Ámde nem önálló elemként, hanem csak a dráma központi alakjából kiindulva; ábrázolása a hó'snek ráá való reagálásából fakadt, ügy tekintették, amilyennek a vihart tekintheti az, aki látja,hogyan bontják ki a vizen úszó hajók a vitorláikat és hogyan hajladoznak a vitorlák. Mármost azonban az epikus színházban a környező világnak önállóan kell megjelennie.