Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Szórakoztató színház, vagy oktató színház?

A színpad mesélni kezdett. A negypdiik fal továbbra is hiányzott, de az addig vele együtt hiányzó mesélő" megjelent. Nemcsak a háttér foglalt állást a szinpadon hajló eseményekhez oly módon* hogy nagy táblák segítségével felhívta a figyelmet más, egyidejűleg más helyeken játszódó eseményekre, vetített dokumentumokkal megeró'sitette vagy megcáfolta az alakok kijelentéseit, elvont beszélgetésekhez érzékileg felfogható konkrét számadatokat szolgáltatott, plasztikus, de nem világos értelmű eseményekhez számokat és meghatározásokat nyújtott - a színészek sem hajtották végre maradéktalanul az átváltozást, hanem önmaguk és az általuk ábrázolt alak között bizonyos távolságot tartottak, sót egyértelműen bírálatra serkentették*

A nézó'nek ezentúl. semelyik tényező': nem tette lehetővé, hogy a drámai alakokba való puszta beleélés utján egykönnyen és kritikátlanul, /és gyakorlatilag következmények nélkül/ élményeknek adja át magát. Az ábrázolás az anyagokat és az eseményeket elidegenítési folyamatnak vetette alá. Ez az elidegenítés szükséges a megértéshez. Minden, ami "magától értetó'dó'", egy - szerűen a megértéstől való lemondást jelenti,

A "természeteshez" társítani kellétt ’"La feltűnőé ég mozzanatát; csak igy mutatkozhattak meg az ok-okozati törvények. Meg kellett mutatni,hogy az emberek cselekvései olyanok, amilyenek és ugyanakkor mások is lehetnek.

Igen, ezek jelentó's változtatások voltak.

A drámai színház né zó'je azt mondja: Igen, ezt már én is éreztem. — Ilyen vagyok én is -- 33 -