Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

Szórakoztató színház, vagy oktató színház?

az, amit "kordrámának" /Zeitstück - a ford./ ïiscator-szinpadn ak, vagy tandrámának neveztek, az epikus színház körébe tartozik.

Az epikus színház.

Az ’’epikus szinház" kifejezés sokak előtt önmagában való ellentmondásnak tűnt, mivel az emberek» Arisztotelész példája nyomán, úgy vélikk hogy valamely mese eló'adásának epikus és drámai formája alapvetően különbözik egymástól. A két forma közötti különbséget korántsem csak abban látták, hogy az egyiket élő emberek adják elő, a másika könyv, kösögénmát '.nyilvánul meg -Olyan epikus müvek,y mint Homérosz és a középkori énekesek alkotásain egyszersmind teátrális atg?*nyilvánulások is voltak, és olyan drámák, mint Goethe Faustéi vagy Byron Manfredgé" elismerten könyvformában váltották ki a legnagyobb hatást. Nem, a drámai és az epikus forma közötti különbséget már Arisztotelész is a szerkesztés eltérő' módjában látta, amelynek törvényeivel az észté - tika két különböző ága foglalkozik. Ez a szerkesztési mdd attól a formától függött, amelyben a müveket a közönségnek feltálalták, azaz hol a színpad, hol a könyv közvetítésén keresztül; ám ettől függetlenül mégis beszéltek "drámaiságról" epikus müvek kapcsán és ’’epikus vonásokról" drámai müveken belül. A múlt század polgári regényében meglehetősen sok "drámaiság" mutatható ki; ezen a mese erős centralizálását, az egyes részek egymásra utaltságának mozzanatát értették. AA "drámaiság" ismérvéi az előadásmód bizonyos szenvedélyessége, az erők összecsapásának kidolgozottsága voltak. Az epikus Döblin kiváló ismérvet szolgáltatott, amikor azt mondta, hogy az epikát, a drámával ellentétben, úgyszólván olló -- 31 -