Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A színház irodalmiasítása

iról már szó se essék; az ábrázolás dinamikája idó'közben átváltozott egy halom effektus empirikus utón nyert ravasz elrendezésévé^ a teljes bomlásban lévő egyéniséget pedig, még mindig önmagából kifejlesztve, de jobbára már csak szerepekké gyúrják - miközben a késői polgári regény, legalább a pszichológiát dolgozta ki, hite szerint azért, hogy az egyéniséget elemezni tudja; mintha az egyéniség nem esett volna már rég egyszerűen széjjel./ De a crámairásnak ez a nagykorszaka az anyag, elsorvasztását tekintve kevéebé volt radikális. A szerkesztésmód nem mellőzte ez egyének letéréseit agyenesvonalu pályajakról -c— izeket a kitérőket, amelyeket"az élet hozott látre"/itt még mindenütt szerepet játszanak bizonyos kívülről jövő vonatkozások, egyéb., "elő nem forduló eseményekhez, ügyekhez, az ásó vágásai még sokkal szélesebb területet érintenek/, hnam .£ kitéró'ket úgy használta fel, mint a dinamika motorjait. Ezek az ingerek az egyén legbensőSb lényéig hatnak és benne magában szenvednek vereséget.E drámairás egész súlya az ellenállások összegyűjtésén alapul. Az anyag elrendezését még nem határozza meg az igény egy olcsó eszmei-formula iránt. Ebben az irodalomban még lüktet valami a baconi materializmusból;az egyén is még husvérből való és ellenszegül a formuláknak.Azónban mindenütt;, ahol materializmus van,a drámairá3ban epikus formák jönnek létre,leggyakrabban és legnagyobb számban a vígjátékon belül, amelynek álláspontja mindig materialisztikusabbi’alacsonyabb’! Ma, amikor az emberi lényt"valamennyi társadalmi viszony, egységeként" kell felfogni, egyedül az epikiis forma képes megragadni azokat a folyamatokat, amelyeket a dráma egy átfogó világkép anyagaként felhasználhat. Ma már az embert, és- 9 -