Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A színház irodalmiasítása

8 -szüljön fel előadására /pl. megigazítja székét, maga festi ki magát, stb./. A songoknál különösen fontos, hogy "megmutassak azt,aki valamit megmutat".

Miért, nem álé g-, ha kacneath-t csak egyszer tartóztatnák le?

Az első börtön jelenet, a német o§sucte~ klasszika^; szemszögéből nézve, kitérő;a mi nézetünk szerint a primitiv epikus forma egy példája. Kitérő tudniillik akkor, ha,e merőben dinamikus dramaturgiát követve, az elsőbbséget az alapeszmének Ítéljük és tápláljuk a néző vágyát egy mind bizonyosabbá váló cél iránt /ez esetben ez a cél a hős halála lenne/; ha úgyszólván mind nagyobb keresletet teremtünk a kínálatra és egyenesvonalu kényszerpályát akarunk szabni az eseményeknek, már csak azért is, hogy módot adjunk a néző erős érzelmi elkötelezettségére - hiszen az érzelmek csak teljesen biztos talajra merészkednek elő és nem bírnak el semmiféle csalódást. Ezzel szemben a materialista álláspontu epikus dramaturgia,amelyet nézó'jének érzelmi beruházásai kevéssé érdekelnek, tulajdonképpen nem ismer célt,hanem csak véget és más a felfogása a törvényszerűségről is - az ő törvényszerüs égének pályája nemcsak egyenesvonalu lehet, hanem haladhat görbéken át, sőt akár ugrásaszerűen is. A dinamikus, egy eszmét szolgáló, az egyénről szóló drámairás, amikor útját /az erzsébetkori Íróknál/ megkezdte,minden, számára döntő ponton radikálisabb volt,mint kétszáz évvel később a német vpseudo-klasszika értelmezésében; ez az iskola az ábrázolás dinamikáját összetévesztette az ábrázolandó dinamikájával és egyéneit már "elrendezte”./A követők mai követő-