Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A színház irodalmiasítása

A songok előadásáról.

A színész, amikör énekel, funkciót változtat. Nincs undorítóbb, mint amikor a színész úgy tesz, mintha nem venné észre, hogy elhagyta a jé zan beszéd talaját és éppen énekelni kezdett. A hárogi siknak:józan beszédnek, emelkedett beszédnek és éneknek mindig külön kall válnia egymástól; az emelkedett beszéd semmiképpen sem jelentheti a józan beszéd felfokozását,éppoly kevéssé, mint ahogy az ének sem az emelkedett beszédét. Semmiképpen sem arról van tehát szó,hogy amikor a szavak, az érzelmek tuláradása következtében, csó'döt mondanak, önmagától, spontán lép fel az ének, A színésznek nemcsak énekelnie kell, hanem egyben egy éneklő embert kell ábrááoBiia,Nem"annyira árrátörekszik} hogy dala érzelmi tártál mái doraf.dmisa ki/illik-e ajánlgatni másoknak egy olyan ételt amelyet mi már elfogyasztottunk?/, hanem gesztusokat mutat be, amelyek úgyszólván a test erkölcsei és szokásai közé tartoznak.E célból legjobb ha tanulás közben nem a szöveg szavait használja hanem profán, a köznyelvbol vett kifejezéseket, amelyek hasonló tartalmat fejeznek ki, de a mindennapok pongyola nyelvén.Ami a dallamot illeti, ezt se kövesse vakon: létezik egy, a zenével ellentétes beszédmód, amelynek segítségével nagy, hatásokat érhet el; ezek a hatások a makgcs, zenétől és ritmustól független, megvesztegethetetlen józanságból táplálkoznak. Ha előadása beletorkOllik a dallamba, ennek eseményszámba kell mennie; hogy ezt az eseményt kidomborítsa,a színész világosan elárulhatja saját élvezetét, amelyet a dallam szerez neki, A szinész számára hasznos, ha eló'adása folyamán a zenészek Hábhatóak és hasznos, ha megengedik, hogy láthatóan ké- 7 -