Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A szereposztásról
- 110 A SZEREPOSZTÁS*CL A szerepeket legtöbbször helytelenül is meggondolások nélkül osztják ki. Mintha bizony minden szakács kövér, minden paraszt nyugodt és egykedvű, minden államférfi tekintélyes lenne.» Mintha bizony mindenki, aki szeret és mindenki, akit szeretnek, szép lennel Mintha bizony min.ÖÄL jó szónoknak szép hangja lennel Persze tudom,>. hogy -sokféle szemponttal kell számolni. Ehhez a Fausthoz ilyen Mefisztó és ilyen Margit illik» Vannak színészek, akiknek nehéz elhinni a herceget; herceg ugyan nagyon sokfajta van, de annyi bizonyos, hogy mindet parancsolásra nevelték; és Kamiét egy herceg az ezer közül. Azután szükséges az is, hogy a színészek fejlökhessenek. Itt van például egy fiatalember, akiből, jobb Troilus lesz, ha eljátszotta, mondjuk Mitteldorfot, a hivatalszolgát* Ebből a 3zinésznó'ből ahhoz, hogy az utolsó felvonás Margitját eljátszhassa, hiányzik a bujaság» vajon elsajátíthatja— e, ha eljátssza Cressidát,akit a szituációk kényszerítenek bujaságra - avagy Grusét, akitől a szituációk teljes mértékben megtagadják? Bizonyos az is,' hogy minden színésznek bizonyos szerepek jobban "fekszenek", mint mások. És mégis, az ő számára veszélyes, ha egyetlen szerepkörbe kényszeritik» Csak a legtehetségesebbek képesek rá, hogy egymáshoz hasonló, szinte ikeralakokat ábrázoljanak, amelyek hasonlósága felismerhető és mégis megkülönböztethető'— ek egymástól. Egészen ostoba dolog viszont, ha szerepeket testi ismérvek alapján osztunk ki; "X-nek i
