Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)
A színház irodalmiasítása
ezt a szokást, hogy mindent egy gondolatnak r engedjünk &act,ezï a Káros törekvést,hogy a nézá t qgy egyirányú dinamikába hajszoljuk,amelyből nem tekinthet ki sem jobbra,sem balra, sem lefelé, sem felfelé - ezt az uj drámairás szempontjából el kell utasítani.A drámairásban is meg kell honosítani a láp;jegyzetet és az összehasonlító lapozz gatás lehetőségét. A komplex látásmódot gyakorolni kell.^Ezan a tér1 en az áramkörön kivüli gondolkodás minden esetre majdhogynem fontosabb, mint az áramkörön belüli.Emellett a táblák a színésztől uj stílust követelnek és ezt a stílusjegyben lehetővé is teszik.Ez a stilus az epikus stilus.A vetitett lábiák olvasásakor a néző a dohányozva szemlélődő ember tartásába helyezkedik. Ezzel a magatartással. minden további nélkül jobb és gondosabb játékra kényszeríti a színészt, hiszen kilátástalan vállalkozás megbabonázni egy dohányzó embert, aki nagymértékben önmagával foglalkozik. Ily módon a szinházat éppoly gyorsan meg lehetne tölteni szakemberekkel, mint ahogy a sportcsarnokokat is szakemberek népesítik be. Ilyen embereknek a színészek semmiképpen sem mernék feltálalni azt a néhány nyomorúságos arcjátékot,amelyet most, egy két próba után és minden gondolkodás nélkül, •’valahogy* összetákolnak! Senki nem venné át tőlük az árut ilyen nyers állapotban,ennyire feldolgozatlanul. Az eseményeket, amelyekre a cim már utalt, amelyek tehát tematikai szenzációjukat már elveszítették, a szxhéian.'ék egészen más módon kellene feltűnővé tennie. gajnos félő, hogy a címek és a dohányzásiengedély mégsem elegendő teljesen ahhoz, hogy a közönséget a színház eredményesebb élvezetéhez segítjük. ”* <5 — ,*
