Brecht, Bertolt: Epikus dráma - epikus színház - Korszerű színház 40. (Budapest, 1962)

A színház irodalmiasítása

termelőeszköz elsőbbsége. A szinházi apparátus ellenáll más célokra való átalakításának: ha a drámával érintkezésbe jut, azt azonnal átgyurja, oly mádon, hogy a dráma semmiképp se hasson benne idegen testnek - kivéve azokon a pontokon, ahol Önmagát semmisiti meg. Annak ^szükségszerűsége, hogy az uj drámákat megfelelően játsszák, a színház számára fontosabb, mint a drámairás számára; ezt a szükségszerűséget azonban gye^giti az a tény, hogy a száhház mindent eljátszhat: mindent "elszinháziasit". E fölénynek természetesen gazdasági okai vannak.

Cimek és táblák

A táblák, amelyekre a jelenetcimeket vetítik, primitiv kísérletet jelentenek arra, hogy a színházat irodalmivá tegyük. A színháznak ezt az irodalmiasitását - mint egyáltalában minden közügyét - a legnagyobb mértékben tovább kell fejleszteni.

Az irodalmiasitás azt jelenti,hogy a "megformált” együtt érvényesül a "megfogalmazottal" ; lehetőséget ad a színháznak, hogy csatlakozhassák a többi, szellemi tevékenységgel foglalkozó intézményhez; ez a munka azonban egyoldalú marad mindaddig, amig a közönség is részt nem vesz benne és segítségével, nem hatol be "felülről".

A cimek ellen,az iskolás dramaturgia szempontjából, felhozhatják, hogy a drámairónak minden mondanivalót a cselekményben kell elhelyeznie, hogy a műnek mindent saját eszközeivel ' kell kifejeznie. Ez az álláspont megfelel annak a nézői magatartásnak, amelynek hordozói nem az ügyről, hanem az ügyből 'kiindulva gondolkodnak. Azonban,- 5 r i