Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Beszélgetések az ifjúsággal
Sokszor térünk vissza ehhez a szóhoz: "intuició". Sztanyiszlavszkij nem egyszer mondta nekem: "Meg ne merjen addig halni, amig erről könyvet nem ir", mert ez állandó témája volt a rendezésekbe való beavatkozásomnak. Emellett a dialektika, materialista nézeteink annak még csak a feltételezését sem engedik meg, hogy az intuició valamifó]e hatodik érzék lenne. Természetesen a keresésen, az elemzésen, a tapasztalaton alapszik. Még mindig nem sikerült belénevelnünk a színészbe azt a képességet, hogy megtalálja a szerző arculatát /ez pedig lényegében azonos a szerző stílusával/. Munka közben beszélgetünk erről, de nincs még ilyen osztályunk. Nem egyszer mondtam már, hogy osztályokat kellene felállítanunk a szerző stílusának elemző tanulmányozására nagy klasszikus alkotások alapján. Például tanulmányozhatnánk Lev Tolsztojt a Karenina Anna, a Háború és béke, a Kreutzer szonáta alapján; Turgenyevet az Apák és fiuk, a Nemesi fészek alapján; Gogolt a Holt lelkek, a Revizor alapján; Goncsarovot, Csehovot, Osztrovszkijt, Shákespeare-t, Schillert stb. A szerző tanulmányozása,pontosabban annak tanulmányozása, hogyan lehet feltárrá a szerző arculatát. hozzásegít, hogy helyesen találjuk meg az előadás stílusát. Hogy önmagámról beszéljek, hogyan neveltem ki magamban ezt a képességet, nyilván attól fejlődött ki bennem, hogy kora fiatalságomtól kezdve alaposan megrágtam, amit olvastam. Nemcsak elolvastam - "hü, de érdekes!" -, izgultam és otthagytam, hanem elmélyülten kutattam a szerző lényegét, gondolatainak és müfogásainak rendszerét, és ezt az érzéket annyira kifejlesztettem magamban, hogy ilyen meg ilyen alak, ilyen meg ilyen kölcsönös kapcsolatok a cimtől függetlenül is rögtön megmondták nekem: ez Turgenyev és nem Goncsarov vagy Goncsarov és nem Turgenyev; ez Osztrovszkij és nem Piszemszkij; ez Alekszej Tolsztoj és nem Lev Tolsztoj; ez Shakespeare és nem Schiller és Schiller és nem Shakespeare stb.- 9o -