Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Beszélgetések az ifjúsággal

is jobbak. Másfelől nehezebb velük az u.iat keresni a darabban, az uj embereket és helyzeteket, nehezebb, mint a fiatalokkal, mert könnyebben esnek sablonba - és az ember még csak észre sem veszi. Maguknak viszont még nincsenek ilyen sablonjaik.

Gyakran a jó hangú énekes azt mondja, hogy szerepébe nemcsak hangját viszi bele, hanem még "játékát” is - tehát jól rá tud menni a sablonra. Amikor a drámai szinész énekes módjára játszik - hát az borzasztó. Hiszen ott,az operában minden a játékra épül. Ott nemcsak minden alakot, hanem minden mozdulatot játszanak. Ha már hős - hát akkor olyan hősí... ha drámai hősnő, akkor mindjárt madonna!... ha komikus, akkor feltétlenül vörös haj ás bajusz!

A Művész Szinház megalakulásáig a sablonokat egyszerűen feltétlenül szükségesnek tartották. Senkinek esze ágába nem jutott, hogy ez ártalmas jelenség. A Művész Szinház előtt sehol nem harcoltak a sablon ellen. Nagy színészek uj, tehetséges leleményeket alkottak, ezeket aztán bekapcsolták a sablonok művészetébe. Ezek az uj fogások büszkeség tárgyai voltak a vidéki színészeknél, akik lemásolták őket. A hires Rossi1^ például vendégszereplésre érkezett Oroszországba. És Ivanov-Kazjolszkij^ aki maga is nagyszerű szinész volt, otthagyta vendégjátékát, visszasietett Moszkvába, megnézte az előadásokat, átvett különböző fogásokat és aztán belevitte őket szerepeibe. Hamlet például a harmadik felvonásban, az egérfogó jelenetnél legyező módjára tartja a kártyacsomót és ezeknél a szavaknál: "A szarvast nyil találta" - földre hajitja a kártyákat.

Az az érzésem, hogy a szinész sablonjai ugyanolyanok, mint a költészet, a szépirodalom sablonjai. De egyben

^Rossi, Ernesto /1829-1896/ olasz tragikus szinész.

^Ivanov-Kazjolszkij, Mitrofan /1850-1898/ kiváló orosz realista szinész, Harkovban és Moszkvában játszott.- 69 -