Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Költészet nélkül nincs művészet

Előfordul, hogy haragszom Sevcsenkóra^ ugyanezzel a Tarhanowal együtt a Lángoló szívben és megjegyzem, hogy itt-ott kissé tulsózzák az ételt. De tulteszem magam rajta és azt mondom: ez a Gradobojev, ez a Kuroszlepova annyira az élet fölé emelkedő alakok, hogy a költészethez méltó típusokat adnak.

Költészet nélkül nincs művészet. De ha kicsinyesen foglalkoznának a művészettel, ha a szinészegyéniségek ványadtak lennének, képtelenek az élesen kifejező tipizálásra, az ilyen szinészek művészete nyilván földhözragadt maradna.

Szükségünk van-e romantikára?

Sokan mondják az utóbbi időben: "Ah, romantika! önök képtelenek a romantikára, nem tudnak megbirkózni Shakespeare-rel, Schillerrel!" Az ilyesfajta "romantikusok" úgy vélik, hogy a színpadon nincs szükség élő emberre, hanem csak arra, hogy a színész valahogyan "daloljon", valahogyan deklamáljon.

Legragyogóbb szövegmondásu színészünk kétségkívül Kacsalov. Olyan nagyszerű, hogy ö-lo évvel ezelőtt azt mondtam neki: "Amilyen erősen csak tud, erre kell rámennie, mert ön nem kevesebb a dobogón, mint Saljapin, amikor énekelt". Csodálatosan szavalja Shakespeare-t is, Majakovszkijt is, Osztrovszkijt is! Ilyen kevés van! De ugyanez a Kacsalov, amikor nincs formában, egyszerre csak valahogy énekelni kezd. Emlékszem, egy próbán mondani kezdte szerepe szövegét... Én lenn ültem a teremben: "Vaszilij Ivanovics, hagyja abba a tréfát!...” Ő megállt: "Nem tréfáltam". Ez azt jelenti, hogy ott a lelkében hideg volt.

Ï7Sevcsenko, Fjokia /sz.1096/ kitűnő jellemszinésznő volt Már évek óta nem játszik.