Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

töl ezek a részletek az élet fölé emelkednek és romantikusakká válnak, miközben abban a romantikában, amelyről a színházi szakemberek és a színház barátai beszélnek,egyetlen pillanatra sem szűnik meg képzetünk a fikció szinházról t a nagyszerű szinészi egyéniségek művészete mögött nem látjuk meg az életet.

Hiszen ugyanezt találhatjuk meg a Vámra bácsiban is, amikor Szónya azt mondja: "Meglátjuk az egész, gyémántokkal kirakott eget, meghalljuk az angyalokat..." stb. Vagy amikor a Sirályban Nyina azt mondja: "Tanuld meg viselni keresztedet és higgy. Én hiszek, és nekem nem is fáj anynyira. Amikor pedig hivatásomra gondolok, nem félek az élettől."

Igen, Shakespeare-ben egész oldalak vannak, amelyeket a Művész Színház igazi színésze nem tud úgy elmondani, ahogy a szövegben áll. Talán azért sem, mert nem is akarja tudni.

Lehet, hogy eretnekséggel fognak vádolni, de a kővetkezőket akarom mondani. A magunk művészetét, a magunk nemzeti művészetét kovácsoljuk. Művészetünk alapja az élő igazság, az élő ember. Ez a legcsekélyebb mértékben sem jelent földhözragadtságot, kicsinyességet, naturalizmust. Van valami, amit nehéz röviden megfogalmazni, de ami teljes egészet alkot: a művészet, az alkotás hatalmas területe, amelyet mi teátrálitásnak nevezünk, süni az egyszerű élményeket, az egyszerű pszichológiát színházivá, költőivé teszi. Van valami, ami a szinészi tehetségre jellemző, «mi nélkül nem lehet a színház színpadi költészetéről beszélni. Hiszen rendezhetünk előadást egy szobában is, s ezt az előadást olyan őszinteség és egyszerűség hathatja át, amilyenről a színház csak álmodhat. Ámde ezek a szobaszinészek nem fogják tudni magukkal vinni a színházba minden nagyszerű érzésüket, még talán technikájukat sem. Ott nem fizetődnék ki. Lehetséges, hogy az egyszerű emberi érzések é3 élmények szinházi ragyogásának megvalósításában és ta- 42 -