Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

reményeinél mélyebben! szélesebben valósította meg ezt a

látomást.

A második sik felismerése nemcsak a szerep belső megérlelése szempontjából fontos, hanem művészetünk egyik legfontosabb területe, a sablonok elleni harc szempontjából is. Valamennyien tudjuk, hogy nem is olyan könnyű felfedezni a színészi sablont, különösen amikor az tehetséges, elragadó szinész sablonja; könnyű az ilyesmit szem elől téveszteni. Amikor azonban észrevesszük, feltétlenül valamilyen eszközt kell ajánlanunk a színésznek, hogy megsemmisítsük ezt a sablont. Igaz, ezt is bizonyos óvatossággal kell tennünk. Vannak színészek, akiknek színészi alkotásuk vértelenné lesz, amikor megsemmisítik sablonjaikat és a sablonnal együtt megsemmisül valami élő is bennük. Tudjuk, hogy a színészek maguk nem veszik észre, mikor esnek sablonba. Megint csak minél gazdagabb a szereptára egy színésznek, minél hosszabb időt töltött a színpadon, minél több szerepet, alakot, nagyszerű benyomást ajándékozott a világnak, annál több sablonja alakult ki. Kehéz lenne például Sztanyiszlavszkijnak nélkülöznie a sablonokat, amikor nemcsak azokat az alakokat teremtette meg, akiket maga alakított, hanem azokat is, akiket a színészeknek mint rendező ő Vázolt fel.

Vannak sablonok, amelyek ellen határozottam nem tiltakozom. Mindjárt meg is magyarázom. Sztanyiszlavszkij például arról ábrándozott, hogy olyan művészetet hozzon létre, amely lehetővé tenné a színészeknek, hogy az előadás során annyira szabadon alkossanak, mintha először játszanék a szerepet. Szabadon a darab 4o-5o-2oo előadásának kialakult fogásaitól. Mondhatni arról álmodozott, hogy Binden előadás alkotása élőn friss legyen, s ne csak tökéletesen hiányozzék belőle minden kialakult sablon, de teli legyen meglepetésekkel magának a színésznek a számára is. Ehhez a művészethez többé-kevésbé közel jutott Mihail Cse- 35 -