Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

dott ki Natasa alakja, a kispolgárasszonyé, mint határo­zott kontrasztja a vágyakozó embereknek. De tudjuk, hogy a darabban névnapot ülnek, táncestet rendeznek, hushagyókeddet ünnepelnek, reggeliznek, teát isznak, zongorán játszanak, vitatkoznak. Mindenki a maga dolgával foglalkozik. Általában a legszokásosabb, a leg­hétköznapibb, a legegyszerűbb élet folyik, amely látszó­lag semmivel sem mutatja meg vizalatti áramlatait. Éppen ezért a néző igen gyakran nevet, nagy kíváncsisággal szem­léli a mindennapi élet egyes részleteit, helyenként sir, de nem a mindennapi életnek ezeket a darabkáit viszi magá­val haza, hanem azt a mélységes valamit, ami minden részt­vevőt megragadott, ami a darab magja volts a vágyat a jobb élet után. Lám, ez a legfontosabb feladata annak a színháznak, amely komolyan igényt tart rá, hogy nagy szerepet játsszék a néző életében. Amig tart az előadás, nevetést, könnyeket válthat ki, feltétlenül elejétől végéig érdekesnek kell lennie, magával kell ragadnia. Ha azonban élete befejező­dik az utolsó függönnyel, az azt jelenti, hogy a néző nem viszi magával életébe. A színház nagy tehetségeinek müvei azért is jelentősek, mert az előadás után kezdik meg igazi életüket. Csehov a legnagyobb mértékben ilyen, ha helyesen fogták meg. Innen ered lirája, innen költészete. A Karenina Anna. Eszembe jutnak beszélgetéseim a Karenina Anna cimü film rendezőivel hollywoodi tartózkodá­som alatt. A hires Greta Garbo játszotta. Ott is beszéltem az egész előadás magjáról. Hogy mi mindent ki nem találtam ott a Karenina Anna magjának meghatározásáról! Az amerika­iak, akik mindenkinél inkább hajlamosak a szentimentaliz­­musra filmjeikben, már-már azon a véleményen voltak, hogy Karenina Anna azért bűnhődik, mert rossz anya volt, elta­­szitotta magától Szerjózsát Vronszklj kedvéért. Mások igy határozták meg a müvet: "szerelem".- 3o -

Next

/
Thumbnails
Contents