Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Feljegyzések a színészi alkotásról

Mi a mi előadásunk magja? Szenvedély, mindent lebiró szenvedély, mindenen áttörő szenvedély, amely áthág a társadalom, a család korlátain; szenvedély, amely tűzvészként gyújtja fel Annát és Vronszkijt, szenvedély, amely semmi esetre sem vezethet jóra és önmagát falja fel. Ez a fő mag a két főszereplő szempontjából, az összes többiek szempontjából viszont viszonyuk ehhez a szenvedélyhez. Élő, mély szenvedély az akkori Pétervár körülményei között. Erről szóló levelemet annyiszor kinyomtatták már, hogy ezúttal nem időzöm tovább ennél a kérdésnél.

Tolsztoj Feltámadása. Itt megint csak a magból indultam ki, amelyre már maga a regény cime is utal. Minthogy Tolsztojnál is Katyusa újjászületése a plasztikus és kidolgozott, Nyehljudov pedig lényegében félúton marad, igy én is szinte kizárólag Katyusa újjászületésével foglalkoztam. Ez a különbség az előadás felfogásában: a magból induljunk-e ki vagy egyszerűen az "elbeszélésből"? A Feltámadást gyakran dramatizálták vidéki színpadokon, és a drámairással foglalkozó színházi üzletemberek a legkönynyebb ellenállás utján indultak el: az első felvonás falun történik; Katyusa fiatal, tiszta leány, aki odaadja magát Nyehljudovnak. Utána szünet, aztán Katyusa már a bíróságon van.

Maga a mese elmondása látszólag nem teszi tönkre a regényt, de lényegében teljesen eltorzítja annak mély társadalmi és emberi jelentőségét. A szerző ezt az elbeszélést Katyusa magatartásáról később, Nyehljudov visszaemlékezéseiben adja. Tolsztoj az elbeszélést abban a pillanatban kezdi, amikor Katyusa már utcai nő, többnyire félig részeg, testileg és lelkileg lezüllött. Egyszóval a szerző ezt a nőt bukásában mutatja meg nekünk, élesen megvádolja az egész társadalmat és aztán meséli csak el a bukott nő meg.lavulásának történetét.

ügy gondolom, a regény színpadi visszaadásának ebben a felfogásában rejlik a különbség a mi előadásunk én a- 31 -