Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Színházunk arculata
szaklthatatlan egységbe olvadt összei a nagyszámú próba folyamán a zenei frázis mintegy saját, benne született anyaggá válik eredeti ritmusában és minden árnyalatával. Mindazt, ami ez idő alatt a zenekarban történik, az énekes mintegy magában hordja. Eszményi esetben nincs szüksége karmesterre, csak ellenőrzésre. Ellenőrzésre, nem pedig valakire, aki az érzékek láncán vezetgeti. Mindez pedig nem akadályozza meg benne, hogy megfigyelje, miként Jut el a nézőhöz énekhangja. Tulubjeva^-Katyerlna IzmaJ- lova egy erősen drámai, átélt Jelenetben énekel, balfelé, a szinpad mélye felé tart, teljesen önön drámája foglalja el és miközben egy pillanatra sem hagyja abba az éneket, hirtelen éles tekintetet vet a rózfuvósok felét a vadászkürt későn lépett be. Ez a főpróbán történt. A Szép Heléna próbáján Kemarszkaja2^ - igaz, hogy a vidám, sikeres munka hangulatában - nagy élénkséggel énekel, áthalad a színpadon és ... orrot mutat. Mint kiderült, a zenekarban valami zavar támadt, amelyet a hallgató alig vehetett észre, de az énekesnőt könnyen megzavarhatta. Tucatjával lehetne felhozni ilyesfajta példákat a nevemet viselő szinház történetéből. De itt van még két tipikus példa, külső formájukat tekintve azonos és merőben más értékelést érdemlő esetek. Operában történt. Hemek hangú baritonistával. "Játszani" támadt kedves csak úgy áradt belőle a melegség, de nyilván nagyon beleélte magát és a nyolcadhangoknál, de talán még a negyedeknél is alaposan elnyújtotta az éneket. Szünetben a karmester alaposan megmosta a fejét, a következő felvonásban aztán már lemondott arról a gyönyörűségről, hogy éljen az alakban: nagyon Jól énekelt, de szerelmének tárgyát valahol hátul hagyta, teljesen egymagában, ^Tulubjeva, Anna /sz.l9ol/ szovjet énekes színésznő. ^Kemarszkaja, Nagyezsda /sz. 1899/ szovjet énekes színésznő.- 116 -