Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)
Színházunk arculata
denkit - a legelső szerepek alakítóitól kezdve egészen az együttes legkisebbjeiig. Amikor a fokozatosan bekövetkező művészi eredmények során megtaláljuk az egyes részleteket, színeket, formákat /"a virágokat", a "gyümölcsöket"/, az alaptémára már nem fog gondolni a szereplő. A legközelebbi - főként hangbeli - feladatokkal fog foglalkozni. De minél mélyebben, minél őszintébben, minél állhatatosaidban rendelünk alá a keresés időszakában minden művészi részt,nagyot és kicsinyt, ennek az alaptémának, minél harmonikusabb lesz az egész, annál nagyobb erővel rögződik majd a téma a hallgató képzeletében. És annál magasztosabb lesz a színház hivatása. A nagy téma meghatározása alapvető szükségesség munkánknak már első időszakában is. Színházunkban e feladat végrehajtása során a zenei színház másik eleme is megjelenik: az élő szó, a szöveg. A régi operákban ez még másodrendű szelepet sem játszott, annyira alacsony szinten állt az előadás tartalmában a gondolati elem. Ebben a vonatkozásban az ope' j. történetében százával találhatjuk az anek— dotikus példákat. /A művészet legnagyobb borzalmára, sok színpadon még most is büszkén hordozza meg rongyait a magasfoku nevetségesség a legdrámaibb operai helyzetekben./ Színházunkban a nagy téma meghatározása nem egyedül a zenei értelmezőtől függ, hanem a zenei értelmező és az előadás szervezőiének közös behatolásától a zenei és a prózai tartalomba. /Szándékosan mellőzöm itt a "karmester" és a "rendező" kifejezéseket./ Színházunk egyik legaggasztóbb kérdése a zenei értelmező és az előadás szervezőjének szerepe; kettőjük jogai; beavatkozásuk foka, a zene vétója; a tömérdek összecsapás a munka során. Konfliktusok. Okos, egybchangolt kompromisszumok. Alkalmazkodási készség. Az alkalmazkodás legnagyobb része az előadás szervezőjének jut ki, minthogy neki a zene irányelveit követve kell és lehet megtalálnia ugyanazon életbeli feladat legváltozatosabb kifejezésmódlo8 -
