Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

téma nélkül a mü azt a kockázatot vállalja, hogy puszta formalizmusba süllyed. Bármennyire élvezze is az ilyen előadást a hallgató, nem Viszi magával az életbe valami fontosnak az érzetét.

Ebben az elvi kérdésben elkerülhetetlenek a félremagyarázások, a félreértések, az unalmas viták. Itt nincs helyem részletesebben kitérni erre. Á kérdés vulgarizálásához vezet az a feltevés, hogy csupán politikai vagy társadalmi témáról vagy programszerű morálról van szó.

José, a törvényes erkölcs szerény rabja és az anarchikusán szabadságvágyó Carmen.

Violetta, a színésznő és színházi "hódolói".

Utcai énekes, aki elveti a monarchiát és nem fogadja el a burzsoá köztársaságot.

Vagy a színház formális feladata: megtisztítani Offenbach^ líráját a rátapadt alantasságtól, de a kitörő fiatal szenvedély meséje alapján.

Az előadás lehet szép, vidám vagy könnyfakasztói jó zene, jól énekelnek, telt házak - tehát már szinházias. De ha ez a szinháziasség ugyanilyen mértékben hamis, ha hiányzik belőle az élő igazság, ha szentimentalizmus /ettől állítólag drámai/- vagy szellemes fecsegés /ettől állítólag komikus/ szövi át, ha alakjai papirmaséból valók, üresek, csak a színészek vonzerejére építettek,vagy ha Így .iátszsz&k el - már nem a mienk. Üres belülről. Formalista. Mint kompromisszumot vagy kísérletet vagy mint a színház részfeladatának megoldását esetleg igy el lehet fogadni.

6. A színház munkájának már első időszakában alapvetően fontos meghatározni egy nagy témát, minthogy ennek a témának kell eltöltenie a munka minden résztvevőjét, min^Offenbach, Jacques /I8I9-I8S0/ a francia nagyoperett legkiválóbb Képviselője.- lo? -