Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

szkij-tanitványnak vagy Nyernirovics-tanitványnak álcázó rendező a nagyszerű énekelést nem szennyezi be naturalista kigondolásokkal és hamis mozdulatokkal, pózokkal, taglejtésekkel. Hogy miért hamisak ezek? Kert nem belülről fakadnak, a közérzet nem igazolja őket.

4. Amikor távoztam Saljapin előadásáról - 5 volt lényegében a mi irányzatunk első kialakult énekes-színésze - és amikor alakításának valamelyik vonását próbáltam emlékezetembe idézni, nem tudtam megválaszolni magamban a kérdést, hogy mi ragadott magával bennes az-e, ahogy énekelt, vagy az, ahogy idegesen mozgott és vörös selyemkendővel törölgette homlokáról a hideg verítéket, vagy az, ahogyan hallgatott, ahogyan hallgatása kifejezően csengett a zenekarban.

Nézzék meg Don Quijote-alakitásáról készült fényképét - és ezekben a valóságtól elszakadt szemekben, a szélmalmok ellen harcoló lelkes lovagnak ebben a kiaszott figurájában meglátják a koldus lovagot, aki legalább annyira lelkesítő, amennyire nevetséges. Művészi arckép ez.

És nézzék meg a dicső Aidák, Rhadamesek, Delilák, Hermanok, Raulok, Margitok, Hófehérkék, Anyeginek énekeseinek sokszáz fényképét - s szemük előtt csak maskarák sora vonul el« 5

5. Minden műalkotásnak van egy alaptémája. Belőle születik minden feladat»minden alkalmazkodás, minden színpadi szin, mint ahogy a fa gyökeréből hajtanak ki az ágak, a levelek, a virágok, a gyümölcsök. Kz tölgy, az jegenye,

a másik ciprus, cseresznyefa, málnabokor, milliónyi különféle fajta, mint ahogy a műalkotásoknak is milliónyi fajtája van. Amikor a gyümölcs megterem, már senki sem gondol a gyökerekre, de nélkülük nem lett volna gyümölcs. Alap- I06 -