Nyemirovics Dancsenko, Vlagyimir: Az igazság színháza - Korszerű színház 38-39. (Budapest, 1962)

Színházunk arculata

A nálunk szükséges zenei-szinpadi látványosság nem korlátozódik egyes áriák, duettek, együttesek láncolatára, bármilyen ragyogóan adják is elő ezeket, hanem valamennyi színpadi rész harmóniáját, minden vizuális és auditiv elem szintetikus komple­xusát, élő szenvedélyek, összeütközések, élő mozgások,test­tartások megvalósitását, zenétől átlengett, átszőtt, átitatott komplexust al­kot. 3« A zenei partitura emberivé tétele azt jelenti, hogy a színpadon élő ember, énekes színész mozog, énekes, aki alakjait mély színészi közérzettel alkotja meg. Ez a közérzet a színpadi átélés alapja. A karmester­rel és a rendezővel együtt végzett kitartó, bonyolult mun­ka során alakul ki a színész egyéniségében. Kz a közérzet diktálja a színésznek, hogyan használja fel a maszkot, a jelmezt, a taglejtést, mire irányítja temperamentumát, ho­gyan fejezheti ki világosabban, pontosabban, élőbben, őszintébben a pszichológiai gondolatokat. Ez a közérzet irányítja a színész egyéniségének legfontosabb eszközét. hanganyagát. énekhangját és szövegmondását. Mindmáig hallani olyan nyilatkozatokat nagyszerű éne­kesektől, amelyek vitába szállnak velünk és azt tartalmaz­zák, hogy magában hanganyagukban rejlenek az alapok, a kor stílusa és a drámai mozgás. Megbocsátjuk nekik ezt a té­velygést, mert nagyszerűen énekelnek. De ez tévelygés. Amikor énekelnek, képzeletükben elgondolják az alak és él­ményei valamennyi feladatát, de ezek a feladatok képzele­tükben maradnak meg és nem jutnak el a hallgatóhoz, mert az énekes közérzete minden jelmez, maszk és játékkép elle­nére ugyanolyan, mint tegnap volt az egyik hangversenyen és holnap lesz a másikon. Még jó, ha a magát Sztanyiszlav­- 105

Next

/
Thumbnails
Contents