Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

Nyolc drámája közül & legerőteljesebb a Pathan. egy határszéli lakós tragédiája. Hajnalhasadáakor kezdődik. Az egyszerű nép, a néma vizhordó kecskebőr tömlőjével és a háztartás szolganépe már munkába állt. A múlláb. kiáltása jelzi a nap kezdetét. Bgy muzulmán kán és egy hindu nemesember kölcsönös tiszteletben és barátságban él egymás mellett. Rendkívül hatásosan jelennek meg az élet kis örömei, amelyek a maguk élénk, színes ábrázolásában plasztikusan válnak ki a szürke határvidék hátteréből. A régi erődítmény napszítta bástyái a kán ősi hatalmát és életerejét jelképezik. Saját fia, Bahadur Kán életét áldozza fel, hogy megmentse barátja fiát, aki önvédelemből megölte egy muzulmán törzs tagját. A törzs törvénye szemért szemet, fogért fogat követel, és a kán óriási, szörnyű és megrázó áldozatával lecsillapítja a küzdő feleket.

A naturalizmus helyenkénti túladagolása ahelyett, hogy fokozná, gyengíti a valóság illúzióját. A levegőbe magasra felugró nagy, Izzó gömbök túlságosan masszívak ahhoz, hogysem röpködő jánosbogárkák képzetét keltsék. Prithvi Radzs oktató fáradozásai saját csapdájába csalják. Az első felvonásnak azt a jelenetét, ahol elfognak egy tanítót és anélkül, hogy lélekzethez engednék, húsz percig faggatják mindenféléről - nevelésről, idegen uralomról, politikáról, a fehér ember cselszövéseiről, a nemzeti nyelvről és ruházatról, a hindu-muzulmán egyesülésről, és igy tovább - könnyűszerrel rövidebbre is lehetett volna fogni. A muzulmán tanító alakja Prithvi Radzs szemében lényegében "fogas", didaktikus szándékának "súlyos ruhadarabjai" számára. Be ezek a csekély hibák mit sem vesznek el a darab költőiségéből és elevenségéből. Az alakok anynyira erőteljesek és élettől lüktetők, hogy azt hihetnénk, ha kissé megkarcolják őket, véreznének. A kán fiát mindig Prithvi Radzs egyik fia alakította. Az utolsó felvonás - amikor a kán még egyszer megöleli fiát, mielőtt feláldozná - nagyon megindító. Az apa és fiú személyes kapcsolatá- 96 -