Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

rendező is felhasználta. A gorkiji An.va dramatizált változatának egyik párizsi előadásán a díszletterv ugyanilyen módon készült, hogy a nyomortanyák a gyárral egyidejűleg kerülhessenek a színpadra.

A Krisnáméban a cselekmény egy hónapra oszlik el. A jelenetek valóságos színhelyeiken zajlanak, a színészek a növekvő és mindinkább sűrűsödő nézőtömeget erdőkhöz, dombokhoz, templomokhoz, folyamokhoz, ■ homokzátonyokhoz, várromhoz vezetik - mindazokra a jelentőségteljes szent helyekre, amelyek a drámával összefüggenek. Ez aztán az előadásnak zarándokút jelleget kölcsönöz. A nézőt egyszerre ragadja el a színjáték és a szent cselekmény.

A Kami 1 la és a Krlsnalila mellett világi drámák is vannak. Szerelmi történeteket, lovagokról és hősökről szóló legendákat mutatnak be a szabadban. A Szvang és a Nakl azok közé a könnyű és bohózatszerü darabok közé tartozik, amelyeket a falu élcfaragói és tréfacsinálól játszanak. Köröskörül a nézők is megteszik a magukét az előadás ritmusa és élénksége érdekében. Kiáltásokkal, tapssal, buzdítással és közbevetett megjegyzésekkel viszik előbbre a cselekményt. Itt természetesen hiányzik a Kamilla és a Krisnalila nagysága és feltűnő pompája; a játékok egyszerűek, hajlékonyak, mozgékonyak és éles körvonalazott jellemeik vannak.

A cselekmény a sik földön játszódik. Itt nincs magasított emelvény, amely színpad vagy szinházi játéktér benyomását keltené. A bhandoknak és a miraziknak. a hivatásos tréfacsinálóknak, akik a falu piacán vagy egy gazdag földesur házában lépnek fel és gyakran az esküvőkre is hivatalosak, csodálatos szinházi ösztönük van. Ketten alkotnak egy társulatot. Az egyik a rendező és a "szertartásmester". Ö vezeti be a darabot egész sor kérdéssel, amelyet fiatalabb társához intéz. Amaz talpraesett, kitérő vagy mulatságos válaszokat ad neki. A rendező bőrből készült bohóckorbácsot tart a kezében, hogy a fiatalabbat,- 69 -