Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

állami Szangit-Natak Akadémia /zene-, tánc- és filmakadémia/, gazdag pártfogók, konszernek és művészeti körök fáradoznak hazafias buzgósággal a tánc felélesztésén, manapság minden müveit fiatal lány szükségesnek tartja, hogy kulturális felkészültségének kiegészítésére néhány tánclépést is megtanuljon /ez is emeli esélyeit a házassági

piac titkos versenyharcában/.

Ma Uj-Delhiben több mint tiz magán-tánciskola működik. Minden nagyvárosban gombamódra nőtték ki a földből a táncintézetek és nagy a kereslet tánctanitókban. A megvetett templomi táncosnők kapcsolata a magasabb kaszttal visszájára fordult: Bangalurban és Madraszban most devadaszik oktatják a fiatal lányokat a bharat natjam varázsos művészetére.

A Szangit-Natak Akadémia 195Ö-as tánckonferenciájának vitái és előadásai sok vitás kérdést hoztak felszínre. Noha főképpen négy elismert táncstilus létezett, rangjukra még néhány másik is igényt tartott. A kelet-indiai Oriszszából való odisszi-táncot elismerték eredeti klasszikus táncnak, amelynek megvannak a maga külön jellegzetes ismertetőjelei. Ez a táncstilus több mint kétezer éves és évszázadokon keresztül virágzott a templomokban és az udvarokban. Miután főleg Bharata Nat .iasasztrá.iára és a hires Abhlna.ia Csandrikára /XII. század/1^ támaszkodik, sok közös mozdulata van a bharat natjammal. Ehhez járul még a szelid manipuri és néhány kathak-elem keveréke. A sarokkal való dobbantás, néhány ugrás és forgás, valamint az egy lábon való piruettek viszont csak ebben a táncban fordulnak elő. Alakzatainak képmásai megtalálhatók Bhuvanesvar, Konarak és Puri antik templomaiban,

A kucsipudl és a iakflAgana a dél-indiai Andhra telugu nyelvjárású lakóinak táncai. Az ugyancsak Andhra nevű városról elnevezett kucsipudi a bharat natjam egy változa^Szanszkrit nyelvű kézikönyv a színészi művészetről.- 45 -