Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A klasszikus indiai tánc merev kötöttsége és különleges technikája miatt egy-egy táncos általában csak a négy irányzat egyikét űzi. Kivétel ez alól Santa Rao, Minaksi Szundaram Pillái ünnepelt növendéke, aki nemcsak tökéletes bharat natjam-táncosnŐ, hanem éppoly kifogástalanul ismeri a kathakalit is. Ellenpárja Ram Gopal művész, aki a bharat natjamot választékos nőies bájjal táncolja és ugyanakkor férfias erőt kölcsönöz neki.

Keleten az ősi művészet leginkább a királyok és a császárok, a navabok^ és a maharadzsák udvarában maradt fenn. A hercegeket nemcsak vívásra és nyilazásra oktatták, hanem zenóre ős szépmüvészetekre is. Még a puritán muzulmán királyok is tartottak udvarukban költőket és zenészeket. Az utolsó mogul császár, Bahadur Sah maga is költő volt: terjedelmes életműve jelentős irodalmi érték. Tanítója egy udvari költő volt. Egészen a közelmúltig, akkor, amikor a fejedelemségek még nem szűntek meg és nem olvadtak be s köztársaságokba, a kocsin! és travankuri maharadzsák pártfogolták a kathakali-ténoosokat, a baroiai maharadzsa pedig a bharat natjam nagy patrónusa volt. A rampuri és bhopali navabok, valamint a radzsasztáni maharadzsák állandóan 'ersengtek, melyiknek sikerül királyi pártfogásukkal s legjobb klasszikus énekeseket és táncosokat udvarukhoz kötni. Patiala utolsó maharadzsája, aki kriketcsapatokat támogatott, háromszáz ritka fajkutyát tartott, két óriáskobra,ia, egy beszélő papagája és egész sereg elefántja és törpéje volt udvarában, komoly zeneértő és szanszkrit-tudós volt. Arról volt ismeretes, hogy ha egy énekes vagy táncos művészete megtetszett neki, levette nyakáról gyöngynyakláncát és azzal jutalmazta meg.

A függetlenség kikiáltása óta a kormányzat jelentős mértékben járul hozzá a tánc népszerűsítéséhez. A félig

■^A navabok kerületi kormányzók vagy alkirályok voltak a mogul hatalom alatt. /A szerk./- 44 -