Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

ságot nem ismerő szólótáncával elképesztette a megnémult nézőket. A neves művésznő főleg rendkívül ügyes lábmozgásáról hires. Mindkét lábával szilárdan a földön állva, csak alsó lábszárát remegteti és rezgeti és a kis csengőnyalábok /mindegyik boka körül kétszáz csengő/ gazdag skálát csilingelnek a legkülönfélébb hangokból. Ezt a bokacsengő-zenekart akarata irányítja. Tánc közben képes valamennyi csengőt egyszerre valósággal harsogtatni, mint megannyi trombitát, de azt is eléri, hogy csak egyetlen csengő szóljon, mig a többi hallgat.

Sohasem felejtem el Godí Krisna emlékezetes előadását sem. Két óra hosszat forgott és táncolt a színpadon lélekzetelállitó iramban. A legkülönbözőbb szerepeket alakította, néha egyszerre kettőt: Krisnát és tóadhát, a féltékeny férfit és a ravasz asszonyt, az óriás nőt és a gyermek Krisnát. Amikor a színpadon villámszerű gyorsasággal változtatja arcjátékát és taglejSéseit, olyankor maga a megtestesült akaraterő. Az előadás után a színpad mögé mentem, hogy meglátogassam. A női báj és a férfiúi erő elbűvölő keverékét láttam magam előtt. A művész egy széken ült, mialatt szinpadi személyzetének két tagja a slpcsontját dörzsölte és masszírozta. Rámnézett, megsérült sarkára mutatott és azt mondta:

"Egy szaltó közben megránditottam a lábam. Amig a vérem forrt és démon voltam, ügyet se vetettem rá és megfeledkeztem róla. De most, mint embernek, fájdalmaim vannak. "

Amikor a kathak-táncos keresztberakott lábbal ül és énekel, szemével és kezével a lehető legárnyaltabban értelmezi a dal minden szavát. Aranyszegélyü sdyemturbánjában és ragyogó gyémánt fülbevalójával a táncos egy személyben megtestesíti mindkét szeretőt, a férfit és a nőt. Éppen egy lány félénk szemrebbenését mutatja, hogy ezt a pillantást hirtelen az elkapatott udvarló villogó tekintetévé változtassa. Szemének minden része tele érzelmekül -