Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

ságot nem ismerő szólótáncával elképesztette a megnémult nézőket. A neves művésznő főleg rendkívül ügyes lábmozgá­sáról hires. Mindkét lábával szilárdan a földön állva, csak alsó lábszárát remegteti és rezgeti és a kis csengő­nyalábok /mindegyik boka körül kétszáz csengő/ gazdag ská­lát csilingelnek a legkülönfélébb hangokból. Ezt a boka­­csengő-zenekart akarata irányítja. Tánc közben képes vala­mennyi csengőt egyszerre valósággal harsogtatni, mint meg­annyi trombitát, de azt is eléri, hogy csak egyetlen csen­gő szóljon, mig a többi hallgat. Sohasem felejtem el Godí Krisna emlékezetes előadá­sát sem. Két óra hosszat forgott és táncolt a színpadon lélekzetelállitó iramban. A legkülönbözőbb szerepeket ala­kította, néha egyszerre kettőt: Krisnát és tóadhát, a fél­tékeny férfit és a ravasz asszonyt, az óriás nőt és a gyermek Krisnát. Amikor a színpadon villámszerű gyorsaság­gal változtatja arcjátékát és taglejSéseit, olyankor maga a megtestesült akaraterő. Az előadás után a színpad mögé mentem, hogy meglátogassam. A női báj és a férfiúi erő el­bűvölő keverékét láttam magam előtt. A művész egy széken ült, mialatt szinpadi személyzetének két tagja a slpcsont­­ját dörzsölte és masszírozta. Rámnézett, megsérült sarkára mutatott és azt mondta: "Egy szaltó közben megránditottam a lábam. Amig a vérem forrt és démon voltam, ügyet se vetettem rá és meg­feledkeztem róla. De most, mint embernek, fájdalmaim van­nak. " Amikor a kathak-táncos keresztberakott lábbal ül és énekel, szemével és kezével a lehető legárnyaltabban ér­telmezi a dal minden szavát. Aranyszegélyü sdyemturbánjá­­ban és ragyogó gyémánt fülbevalójával a táncos egy sze­mélyben megtestesíti mindkét szeretőt, a férfit és a nőt. Éppen egy lány félénk szemrebbenését mutatja, hogy ezt a pillantást hirtelen az elkapatott udvarló villogó tekin­tetévé változtassa. Szemének minden része tele érzelmek­ül -

Next

/
Thumbnails
Contents