Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

messze a városi élet mulatságaitól« Noha az előadók többnyire nők voltak, a tanítók mégis kivétel nélkül öreg emberek, akik szalmagyékényen ülve éneklik a dallamot és irányítják a fiatal tanítványokat, anélkül, hogy ők maguk táncolnának. A Pillai-család sok nemzedéken át volt ennek a művészetnek megőrzője. Az apák fiaiknak adták tovább a tanítás művészetét és igy fenntartották a tánc tisztaságát.

Rukminl Devi, aki tiszteletreméltó bráhmánesaládból származott, nagy mértékben megbotránkoztatta családját, amikor a harmincas években elkezdte tanulni a bh&rat natjamot. Mint a nagy Minaksi Szundaram Pillai tanítványa, meghonosította a táncot a felső osztályokban. A huszas években nem volt szokatlan, hogy egy táncosnő a huszadik század divatja szerint redőzött zsorzsettszáriban és csillagocskákkal meg flitterrel diszitett derékban lépett fel, és nem volt feltűnő az sem, ha a színpadnak a hátterében - ahol hűségesen végezte szép táncmozdulatait - óriási, rikítóan festett reklámplakát állt. Rukminl Devi sok képzeletgazdag változtatást hajtott végre a jelmezeken és a díszleteken. Megpróbálta megragadni az indiai ókor szellemét, s tartalmat és összhangot vinni öltözékbe és mozgásba. Tiszta, megalkuvást nem ismerő képviselője minden változtatásnak és újításnak, egyike az úttörőknek, akik uj területeket tártak fel ebben a műfajban. Kulturközpontjában, amely Madrasz egyik külvárosában, az Adzsar melletti Ralaksetrában van, számos tanítványt nevelt ki.

A kathakalit. a Dél erőteljes pantomimikus táncát, amely a szinmüvészethez a legközelebb áll, külön fejezetben tárgyaljuk majd.

A kathak Észak-Indiában, mogul hatásra virágzott fel. Ebben az időben a muzulmán hódítók már nem voltak idegen uralkodók. Beilleszkedtek az ország életmódjába. A hindu művészet visszaszorított hulláma most kitört és a szigorú muzulmán uralkodók erős várát ostromolta. Nagy- 38 -