Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

árnyalatát kimeriti. Az előadás a tillanával. a tiszta tánc egy változatával végződik. Ezt értelmetlen szavak kisérik, amelyeket csak azért énekelnek, hogy a ritmust kiemeljék. A táncosnő eksztatikus ugrásokat tesz előre, hátra és oldalra. A geometriai parabolák és körök, amelyek élesen elütnek szögletes lábmozdulataitól, elkápráztatnak a forma és a ritmus tiszta szépségével. A test valóságos szimfóniája az éneklő vonalaknak. A tillana három cintányér-ütéssel és az énekesek diadalmas kiáltásával végződik, amelyet a táncosnő háromszoros ugrással, toppanásokkal és bokacsengöinek csilingelésével emel ki.

Balaszaraszvati úgy emelkedett fel a devadaszi-osztályból, mint egy lótuszvirág az iszapos pocsolyából. Templomi istentiszteletek között született, anyja maga is ismert muzsikus volt, és ma ő a legnagyobb bharat natjam táncosnő. Lelki nemessége, művészetének tisztasága és kifejezésmódjának szépsége helyreállitotta a templomi táncosnők elveszett tekintélyét. 1955-ben elnöki dijjal tüntették ki.

Végignézni az ő padam-előadásait rendkívüli élményt jelent. A dal minden mondatát másképp adja elő. Hol kacsintó, hol hamiskás, hol dacos arca rögzíteni tudja az elmosódó képeket. Legismertebb padamjaidak egyike a "Krisna, jöjj el hozzám". Először úgy szólítja fel Krisna istent a jövetelre, ahogy egy anya hivja rosszalkodó fiát. Azután megharagszik, felemeli ujját és ráparancsol, hogy jöjjön azonnal. A következő pillanatban rosszkedvet és közönyt mutat, mintha azt akarná mondani : "Talán azt hiszed, várok rád?!" Anya és fia, szerelmes nő és szeretett férfi, rajongó hivő és isten minden kapcsolatát Balaszaraszvati olyan tökéllyel ábrázolja, amely párját ritkítja a tánc világában.

Madrasz tartomány a bharat natjam nagy termőföldje. Oda járul ma minden tanulni vágyó, hogy hallgassa az öreg gurukat /tanítókat/, akik még ott laknak a falvakban,- 37 -