Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

szárit1^ visel. A szári szorossá csavarodik a csipőre és combra, egy része elől gondosan redőzött, a derék körül megerösitve. Ha a táncosnő széttárt térddel lehajol, a redőzött rész mint agy kínai legyező, ragyogó színék hullámában szétnyílik. A tenyér és a talp rózsaszínre színezett, és a két szemöldök közé kis vörös holdat festenek. A szem festett, megnyujtott körvonalakkal, a haj gyöngyökkel van telehintve, a fejdisz a homlokon arany függelékben végződik. Az orr egyik oldalán gyémánt csillog, és az orrcimpák közt oseppalaku drágakő függ. A hosszú, érzékeny ujjakat és kart arany gyűrűk, karikák és karperecek díszítik. A kigyószerü fekete hajfonatot jázminnal vagy mocsári gólyahirrel fonják át, a végén csillogó rojtok és bojtok vannak. A táncosnő ritmikus lépéseit és lebegő karjait hatásosan emeli ki a vele lengő hajfonat és szárijának redölegyezője.

Kecsesen fut a színpad közepére, összekulcsolt kézzel meghajol tanítója és a nézők előtt és szoborszerü tartásba merevedik. Ezalatt a zenészek kis cintányérokon játszanak és egy dalt énekelnek, amelyet a táncosnő hangtalanul velük suttog. Akkor megmozdul a nyaka, szeme kinyilik, két karja feloldódik, könyökben behajlik és az ujjak játszani kezdenek.

Az előadás további menete - amely a nrit.ia /ábrázoló tánc/ és a nritta /tiszta tánc/ keveréke - vezet a sorozat ötödik részéhez, a padam nevű bűbájos közjátékhoz. Ez szanszkrit, tamil vagy telugu nyelvű dalokból áll, amelyeket a táncosnő felfokozott arcjátékkal és taglejtésekkel tesz drámaivá. Az énekes, más-más hangszinezettel, mindig újból elismétli a verseket, és a táncosnő pantomimikusan változó és ellentétes érzésekkel tolmácsolja őket. Virtuozitása abban áll, hogy a dalok értelmének minden lehető

1 /■- --------------'k szári az indiai nők jellegzetes ruhadarabja. 6-10 m hosszú, 2 m széles anyagból áll, amelyet a csipő körül kötnek, meg és a vállon át a fejig ér.- 36 -