Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában
A darab végén nincs függöny. A szanszkrit drámának nincs olyan hirtelen vége, mint a modern daraboknak. Bgy színhely leírása vagy egy alak értelmezése közben a színpad az alkonyathoz hasonlóan elsötétül. A színész kimenetelét meghatározott utasítások szabályozták. Azokon a helyeken, ahol a modern színházban legördülne a függöny, a színésznek el sem kellett hagynia a színpadot. Ha a színésznek egy Jelenet kezdetén trónon kellett ülnie, egy képet néznie vagy szerelmi Jelenetet Játszania, akkor egészen természetes módon bejött, helyére ment és azután felöltötte a szerepnek megfelelő magatartást. Ilyenkor, moulhatnánk, a szinész bizonyos mértékig "ülve" vagy "nézve" Jött be. A színész megjelenése sohasem volt váratlan. Jövetelét bejelentette a már színpadon levő többi szinész vagy Jelezte a zene feltűnő változása. A felvonások nem oszlottak különböző képekre, még akkor sem, ha a felvonáson belül színhely- vagy időváltozás volt. Azokat a Jeleneteket, amelyekben tűz, árvíz, harc vagy ostrom szerepelt,egy mesélő foglalta össze szuggesztiv költői erejű elbeszélésben. Az agyagkocaika első felvonásában hat színhely van: utca, ház, palota, kert stb. A színpadon minden egymás után zajlik le, ugyanakkor azonban az idő és a hely egysége megmarad. Egy felvonás cselekménye nem ölelhetett fel többet egy napi időtartamnál és a felvonások közt nem telhetett el egy évnél hoszszabb idő. Ennek a "közbeeső időnek" legfontosabb eseményeit és történéseit egy "segédszinész" mondta el a következő felvonás kezdete előtt. Ezáltal megőrizték a cselekmény egységét, az előadás.az életnek nagy területét ölelte fel, és a darab epikai szélességet nyert. A szinész kétféleképpen érhetett el sikert: emberi és "isteni" módon. Emberfeletti vagy isteni sikerről akkor beszéltek, ha a színésznek sikerült teljes mértékben azonosulnia szerepével, ha a közönség lélekzetét visszafojtva 26 -
