Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

görög hatás bizonyítékának tekintendő. Csakhogy a görög színpad nem ismert függönyt. Pusztán csak a javanika elnevezés még nem ok arra. hogy az indiai színház gazdag hagyományait görög hatásnak tulaj doni tavik.

A színházépület két emeletből állt. néhány ablakkal. Több drámában a két emeletet összekapcsolták. Minden bizonnyal a felső emeletet használták az égi világban történtek ábrázolására, vagy pedig erkély, torony vagy a király kiemelt helyének céljára szolgált, ahonnan az rendkívüli ünnepségeket végignézhetett. Ennek az elrendezésnek köszönhető, hogy olyan jeleneteket is eljátszhattak, amelyekben felfelé vagy lefelé mentek.

Az agvagkocsikában Így szól Szthavarakat "Levetem magam a palota teraszának ablakából." És Szamszthanaka kijelenti: "Felmegyek a palotám felső emeletére és lenézek a népre."

De mindennek nem kellett feltétlenül a második emeleten játszódnia. A szanszkrit színész képes volt rá, hogy stilizált mozdulatokkal, amelyek jelképesek és egyben kite jezőek voltak, kert, palota, ló, kocsi, folyó vagy hegy illúzióját keltse.

A színváltozás kimerítő, szemléletes leírások segítségével történt. Azokat a cselekvéseket és helyzeteket, amelyeket a drámairó nem akart közvetlenül a színpadra vinni, igen költői módon ecsetelték. Bharata eleven és részletes leírást ad a fellépésekről és távozásokról, a lépésekről és a hangmodulációk különböző fajtáiról. Néhány lépés a színpadon például azt jelentette, hogy a színész belépett egy házba. A színpad körüljárásával azt jelezte, hogy most egy másik városban van. Az agyagkocsíkéban Maître ja és Csarudatta hangversenyről jön. Maîtreja igy szól: "íme, itthon vagyunk. Nyisd ki az ajtót, Vardhamanaka!" Vardhamanaka olyan mozdulatot tesz, mintha ajtót nyitna és bemennek a házba.- 25 -