Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A régi indiai színházépület

A legenda szerint a legelső színdarab előadása az égben folyt le, ahol az istenek a démonok felett aratott győzelmüket ünnepelték. Azonban hívatlanul eljöttek a gonosz szellemek és a démonok is, hogy végignézzék a játékot. Amikor megkezdődött a színpadon az a felvonás, amelyben bemutatták volna a démonok vereségét, akkor azok bebizonyították természetfeletti hatalmukat. Megbénították a színészek nyelvét, mozdulatait és emlékezőtehetségét és megfosztották őket öntudatuktól.

Ekkor Indra isten, az égi rendező, haraggal és felháborodással eltelve, felkapta drágakövekkel kirakott varázsbotját és agyonütötte a szinpad körül lebegő gonosz szellemeket. Ettől az időtől fogva Indra pálcája minden színész talizmánjává lett. Népi daraboknál még ma is látni a szinpad sarkában vagy vándortársulat szekerén egy tarka botot.

Brahma ezenfelül megbízta Visva Kannát, az istenek építőmesterét egy tökéletes méretű színházépület létrehozásával. Csak Így lehet távoltartani a gonoszt és megvédeni az előadásokat. A legenda szerint igy született a világ első színháza.

Az ókori hinduk háromféle szinházépületet különböztetnek meg: téglalap-, négyzet- és háromszög-alapút, továbbá háromféle méretet. A legnagyobb épület hossza 6á yard /1 yard = 91.4 cm/, a közepesé 52 yard és a legkisebbé 16 yard.

A Nat.iasasztra leszögezi, hogy a talaj, amelyre a színház épül, egyenletes, szilárd és kemény legyen. Hulladékoktól, mint csontok és szögek, valamint a gaztól, fűtől és bozóttól meg kell tisztítani. A terem felépítése előtt pontos méréseket és tisztulási szertartásokat javasol. A szinház falainak kimérésére gyapotból, gyapjúból vagy kéregből készült erős fehér zsinór alkalmazandó.- 25 -