Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

nincs előadás. Az előadások többnyire délután kezdődnek és négy-öt óra hosszat tartanak. A modern előadásokkal ellentétben a hindu dráma nem tartozik a mindennapos szórakozásokhoz. Csak különleges alkalmakkor játsszák, amilyen például a tavasz ünnepe, vallásos ünnepek, esküvő, koronázás, győzelem vagy magas vendég látogatása.

Gyakran hirdettek drámai versenyeket, amelyeken különböző színtársulatok versengtek a legjobb színjáték dijáért. A döntőbirákat nagy mértékben befolyásolta a müveit közönség, amelynek soraiban a szinmüvészetnek sok szakértője volt.

A hindu dráma az élet széles területét ölelte fel és számolt a legkülönfélébb nézők nagy tömegével. A szerelemben szükölködőknek szerelmet mutatott, az udvariatlanokat és heveskedőket megintette, bátorította a félénkeket, még merészebbé tette a lovaglásokat, a szorgalmasoknak megmutatta, hogyan juthatnak jóléthez, felvilágosította a balgákat, időtöltésül szolgált a királyoknak, vigaszt nyújtott a szenvedőknek és megnyugtatta a felgerjedteket. Kalidásza a következő szavakban foglalta össze a dráma sokoldalúságát: "A dráma egyidejűleg elégítse ki a legkülönbözőbb Ízlésű, legkülönfélébb embereket."

A hagyományos hindu színház állandó közreműködője volt a szutradhara, a szthapaka, a pariparsvika és a vidusaka. A szutradhara volt a főszereplő. Egyszersmind rendező is volt és a társulat vezetője. Mivel alaposan járatos volt a színházművészetben, költészetben, szobrászatban, festészetben, zenében és egyáltalán minden művészetben, ő volt a többi szinész tanítója. Felesége, Nati mind a színpadon, mind a házban gondoskodott a rendről és segédkezett az előadásban.

A szthapaka a szutradhara segítőtársa, a színészek kifestésében és öltöztetésében, valamint a színpad felépítésében működött közre. A második segítőtárs a pariparsvika volt, aki kisebb szerepeket is játszott. Átvette meste- 21 -