Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról
más formáinak. Sok nyelvterület szűkében van a jó, előadható daraboknak. Színházaink elsősorban fordításokkal, adaptációkkal és drámátizálásokkal táplálkoznak, amelyek alkotói színvonala gyakran nem túlságosan kielégítő. Sok rátermett színtársulat nem mutat be u j, mai darabokat. Hég az utolsó tiz év erős és széleskörű szinházi tevékenysége sem segítette elő nagyszabású müvek keletkezését. Ez a helyzet a dráma formájának válságára utal... Biztosra veszem, hogy a mai indiai dráma és rendezés válságának egyik megoldási módja a népi színházhoz való visszanyulás, drámairási és előadásbeli hagyományainak és módszereinek újraértékelése és modem szinházi gyakorlatunkkal való koordinálása. A jelen szinházi reneszánsz korszakának el kell végeznie ezt az átértékelést, mint ahogy minden művészeti ág reneszánsz korszaka a maga területén újra felfedezi és újraértékeli a múlt hagyományainak elemeit és megkisérli megőrizni őket. A dráma területén is el kell végeznünk ezt az újra felfedezést, ha azt akarjuk, hogy ez a szinházi reneszánsz termékeny és tartós értékű legyen. A megújulás és eredményei Az utolsó évtized folyamán, látva a szinházi tevékenység nagyszabású felélénkülését, figyelmünk ráterelődött erre a szlnházfajtára. Több kerületben szerveztek fesztiválokat, konferenciákat és szinházi seregszemléket. Némelyik nyelvterületen a drámaírók kísérleteket végeztek a népi drámák formájának a drámairásban való alkalmazására. A rendezők hozzáértő módon használták fel rendezéseikben a népi szinház anyagait és módszereit. Néhány táncdrámában, különösen a Panesatantrában és a Little Ballet Troupe által bemutatott nbáb"-Rama.ianában. továbbá a Ballet Unit Rama.laná.lában és a Bharatija Kala Kendra Ramlilá.lában a- 169 -
