Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról
népi színpadi hagyomány számos konvencióját használták fel közvetlenül, például a narrátorok és a kathavacsakok szerepeltetését, a szereplőknek diszletezőkként való alkalmazását, különleges maszkokat és jelmezeket, továbbá stilizált koreográfikus játékot. Valóban, ezeknek a táncdrámáknak és opera-baletteknek teljes sémája és rendezési ritmusa lényegében a népi hagyományon alapul és ujjáteremti a népi színház szinpompáját és derűjét. A kamilla nagyméretű, három emelvényes színpada a Krisnalila többszintű színpada és a Bama.lana című báb-tánc dráma második, "minia tűr"-színpada ugyanakkor arra tett kísérletet, hogy a népi színpadok formáját és szerkezetét hasznosítsa. A felvilágosult és tudatos színházi emberek fokozatosan felismerik a népi színház életerejét és azt a jelentős gazdagodást, amelyet a városi színház ettől a forrástól várhat. Mindamellett, hogy a népi drámát, mielőtt valóban életképessé és a mai szinházi munka szerves részévé válnék, először át kell alakítani és újjá kell önteni. A népi dráma formája pusztulóban van, előadásának értékei és módszerei romlanak... Mielőtt tehát a népi dráma tényleges értékét és várható segítségét a mai színház szempontjából megvitatnánk, egészségesebb körülmények között kell jogaiba visszahelyezni és megfelelő szinházi felszereléssel kell gazdagítani. Sok kerületben a népi színház a felszerelés szűkössége miatt megalázó körülmények közt működik. Nincs semmi értelme, hogy ezt a szegénységet a hitelesség és a hagyományos értékek szent nevében felmagasztaljuk és ezzel megfosszuk a népi színházat a modern technika adta kényelemtől. A városi színház támogatására hivatalos és nemhivatalos tervek készültek. Nagy kár, hogy ezek a városi színházat támogató és segítő tervezetek a népi színházat teljesen elhanyagolták.- 17o -
