Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

A színésznek tájékozottnak kell lennie a történelemben és a mitológiában, az énekben és a táncban és tudnia kell a mudrák nyelvén beszélni partneréhez. A urnára olyan taglejtés, amelynek egészen külön, meghatározott értelme van. A kéz számára huszonnégy alap-mudra létezik, amelyek mintegy az ábécé alapbetüinek felelnek meg. Egyetlen mudrának több mint harminc különböző, egymástól teljesen független jelentése lehet. így például a kéz pataka-mozdulata, amelynél a hüvelykujj behajlik és a többi négy ujj párhuzamosan kinyújtott, jelenthet hőséget, esőt, szelet, embertömeget, dobpergést, éjszakát, lovat vagy madárrepülést. A negyedik ujjat lefelé hajlító pataka-kéz - ennek tripataka a neve - koronát, fát, esküvőt, tüzet, ajtót, vagy királyt jelölhet. Ezek a puszta kézmozdulatok jelenthetik a majmok ugrálását, továbbá hullámokat, szelet és asszonyokat. Ha a két kéz ujjal egymásba kulcsolódtak, akkor jelölhetnek mézeslépet, alvás utáni ásítást vagy kagylókürtöt. Széttárt, behajlitott ujjak és homorú tenyér lótuszbimbó, vízililiom, egy Istenségnek szánt áldozati ajándék, elefánt, mell, kigyófészek és csók képzetét ébreszti.

Természetesen a pataka, tripataka és minden műdre más-más jelentése másféle szertartással, illetve cselekvéssel jár.

Az alakok különböző tulajdonaágalt járásuk és testtartásuk módja határozta meg. A bolond felfelé irányított lábbal jár, az élősdi kényeskedő léptekkel, a miniszter pedig lehajtott fejjel és alattomos tekintettel.

Vacslka. A beszédet és a hanglejtést, a magánhangzók hangszinét és a beszéd tempóját a legkülönbözőbb érzelmek felkeltésére használják. A vidámság és a szerelem érzését a közepes és mély hangok fejezik ki, a hősiességet magasabb hangfekvés. A fej-, torok- vagy mellhangokat a színpadi alak mindenkori társadalmi helyzete határozza meg.- 16 -