Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)
II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról
Nyilvánvaló, hogy a mai körülmények közt minden hivatásos színházat valamilyen formában támogatni kell. Nem állhat meg függetlenül a maga lábán, valamiféle társadalmilag szervezett támogatás nélkül - még akkor sem, ha valamilyen közös vállalkozásról van szó, amely a végletekig menő önfeláldozás szellemére alapul. Végzetes lenne, ha a pénz előteremtését csak az üzletembertől és a csendes társtól várnák, mert ez az ut - ha egyáltalában beválik - majdnem elkerülhetetlenül a meglevő kommersz tipusu színtársulathoz vezetne, nem pedig a kívánt valódi hivatásos színházhoz. Tényleges veszélyt jelent az újonnan keletkező hivatásos színház számára, hogy ha szerencsésen létrejön is, esetleg különböző hatások alatt, az üzletszerűség művészileg meddő zsákutcájába jut, ezáltal megtagadva tulajdonképpeni célkitűzését. A kormányzat adományai sem jelentenek valójában megoldást, ha csak nem eléggé bőkezűek, nagyvonalúak, tekintélyesek és folyamatosak ahhoz, hogy valóban szilárdan állítsanak talpra egy hivatásos színházat, amely aztán tovább tud élni. Ezért a hivatásos színházat csak a független társadalmi együttműködés segítheti életre és tarthatja fenn, csak igy kaphatja meg a színház az őt megillető helyet a közösség kulturális életében. Ennélfogva, amíg ezek a körülmények meg nem érnek, minden erőfeszítés, hogy bármilyen nyelvű területen hivatásos színházakat hozzanak létre, többé-kevésbé kudarcra van Ítélve, noha igaz, hogy az általuk szerzett tapasztalatok révén még az ilyen kudarcok is értékesekké válhatnak. Az igazság megerősítést nyert A Kalkuttában, Uj-Delhiben és más kerületekben végbement újabb próbálkozások közül egyesek megerősítik a fenti állítás igazságát. Az olyan rendkívül rátermett és Fontos az anyagi t á m o . gatás- 149
