Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

II. Vita a mai drámaírás és rendezés problémáiról

komoly együttes, amilyen a Baharupi, sem tudta egyébként teljesen hivatásszerűen értelmezett munkája ellenére megtenni a döntő lépést, hogy hivatásos színházzá váljék. Saját színházépületre van szüksége, ami nem olyan egyszerű dolog, nagy anyagi befektetéssel és sok egyéb bonyodalommal jár. Ha a Baharupi úgy dönt, hogy energiáját pénzszerzésre aprózza szét, akkor könnyen lehet, hogy nem maradhat meg ilyen művészileg magas szintűén tiszta és becsületes színtársulatnak. Ha viszont ragaszkodik az alkotó munkához, akkor hogyan oldja meg a saját színház megszerzésének problémáját? Ez alapvető ellentmondás, mert a hivatásos színház természeténél fogva félig üzlet, félig művészet. Bármilyen helyzetben borotvaélen kellene járni, hogy e kettő egyensúlyban legyen; de egy átmeneti korszakban, amikor a közösség kulturális élete állandóan cseppfolyós állapotban van, ez a művész számára rendkívül kockázatossá válhat. Egy másik kalkuttai példa még élesebb fényt vet a probléma égető voltára. Utpal Dutt és kis társulata, a Theatre Group Of Calcutta tavaly hosszú időre kibérelte a Minerva Szinházat. A jövő majd megmutatja, hogy képes lesz-e állni az üzletszerűség ádáz versenyét és támadásait. Müsordarabja, az Angar nem igen biztat ebben a tekintetben.

A helyzet nem érett

Nem csoda hát, hogy minden delhi vállalkozás olyan kevés sikerrel járt, minthogy valamennyi felkészületlen közösségre alapozódott, amely még nem tudja fenntartani a színházakat, továbbá mert a színházak technikai felszerelése túlságosan műkedvelő jellegű volt s még szubjektive sem készültek fel eléggé arra, hogy valami érdemest nyújthassanak. összegezve, a helyzet még távolról sem elég érett ahhoz, hogy az uj hivatásos színház létrejöhessen és bizakodóan élhessen tovább.- 15o -