Szántó Judit, Sz. (szerk.): India színházművészete - Korszerű színház 37. (Budapest, 1962)

I. Balvant Gargi: Színház és tánc Indiában

tódzik, teljes kivilágításban. Kalidásza1^ Sakuntalá.lában Dusjanta király képzeletbeli kocsin érkezik a színpadra. Sakuntala nemlétező virágokat szed, barátnői pedig láthatatlan növényeket öntöznek.

A szanszkrit színjátékok a legapróbb részletekig lerögzített rituáléval kezdődnek. A darab megkezdése előtt előjátékként körülbelül húsz, purvarangának nevezett szertartást kell elvégezni, amelyek közül kilenc a függöny mögött történik. Hangszereket hangolnak, dalokat próbálnak, a színészek különféle kézmozdulatokat gyakorolnak és a táncosnők talpukkal verik ki táncuk ritmusát. Ezek az előjátékok valószinüleg időnyerés céljából szükségesek, hogy alkalmazkodjanak a későnjövő nézőkhöz és szórakoztassák a korán érkezetteket, mialatt a rendező előkészíti a tulajdonképpeni előadást.

Néhány ilyen szertartás a nyilt színpadon ment végbe. A szutradhara. a rendező, makulátlan tiszta fehérbe öltözve, két segédjével jelent meg. Ezek arany korsót és Indra isten válogatott bambuszból faragott varázsbotját hozták. A rendező körüljárta a színpadot, fehér virágokat hintett és tiszteletteljesen meghajolt a színpad közepe előtt, ahol az istenség trónolt. Tenyerébe vizet merített az arany korsóból és azzal meghintette önmagát és környezetét. Ezzel a szertartással mindent beszentelt. Aztán felállította Indra varázsbotját, virággal feldíszítette, köszöntötte és földig hajolt a színpad előtt.

A színház legfőbb Istenségének imádása /pudzsa/ arra szolgált, hogy a rendezőnek sikert és a színészeknek szerencsét hozzon. Ez a hagyomány máig is fennmaradt a népművészek' között, akik virágot és édességet áldoznak az isteneknek és szent himnuszokat zengenek, mielőtt az előadás megkezdődik. Ez a szertartás a komolyság és a szigorú fegyelem légkörét teremti meg.

r T-----------'Kalidásza /i. sz. 350-420/ a legnagyobb szanszkrit drámairó ; főmüve a Shakuntala világszerte ismert.- 14 -